LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Gyimesi Endre: Levéltári Nap - Zala Megyei Levéltár, 1988. április 22. • 1988. [LSZ 1988/3. 99-101. p.]

zásánál is kedvezőbb lehetőségeket biztosított a terület számára, amellyel maradéktalanul élt is. A délelőtti program utolsó előadója Kováts Zoltán (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola) volt. Előadásának témája: A születéskorlátozás kezdetei, terjedése Zalában a XIX. században. A népszerű előadó az országos helyzet elemzéséből indult ki. Matematikai elemzései alapján megállapította, hogy 1876-tól a születési arányokat tekintve a trend egyértelműen csökkenő tendenciát mutat. (1961 óta az elöregedés miatt a halálozási arányok is romlanak.) A mai helyzetet kritikusnak ítélte. Évente 21 ezer fővel csökken az ország lakossága. A folyamat megállításához ma 100 házaspártól 230 gyermekre lenne szükség, de csak 170—180-ra tehető a valóságos termékenység. A zalai helyzetet elemezve elmondta, hogy különböző tendenciákat vélt felfedezni az egyes járások között. Az okok megállapítása után — megemlítve, hogy Zala jól áll népességnövekedésben az országos összehasonlítás alapján (a dunántúli megyék között a negyedik) — elemezte a legalacsonyabb népességnövekedéssel rendelkező volt nagykanizsai járás községeinek mutatóit, rátapintva a családon belüli termékenység-visszaszorítás lehetséges okaira. A délutáni program bensőséges ünnepséggel kezdődött. Jári Ferenc, a Zala Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztályának vezetője köszöntötte a 60 éves Simonffy Emilt, majd kitüntetést nyújtott át részére. A hivatalos program Gyimesi Sándor (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) Típusok és motívumok Délkelet-Európa iparosításában című előadásával folytatódott. Délkelet-Európa országaira (Szerbia, Románia, Bulgária, Görögország) jellemző a késői indulás: csak a XIX. század utolsó éveiben indult meg a nagyipar kialakulása. Ehhez képest az első világháborúig terjedő időszak fejlődése nagyon lendületes (évi ráta pl. Bulgáriában 13%, míg nyugaton átlag 2,8—4,2%), abszolút értelemben azonban még mindig nagyon kevés. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1870 és 1915 között ugyanannyi, mint a nyugat-európai átlag, de mivel itt a népességnövekedés gyorsabb, az egy főre jutó különbség Nyugat-Európához képest nem csökken, hanem nő. Gyimesi Sándor ezután azt elemezte — az agrár- és bányatermékek vizsgálatán keresztül —, hogy hogyan állhat elő az a paradox helyzet, hogy egy gyorsan fejlődő terület elmaradottsága nő. Véleménye szerint három tényező ítélte kudarcra a délkelet-európai országok iparosítását, s hozott létre olyan helyzetet, amely az elmaradottság táptalaja lett: a protoindusztrializációra nem épült rá szerves nagyipari fejlődés; az idegen tőkének csak töredéke került ipari beruházásra, nagyobb része az államapparátus kiépítését szolgálta; a nagyipar megteremtésében domináns külföldi tőke nem az adott nemzetgazdaság érdekében működött, hanem a saját nemzetközi üzleti érdekeinek megfelelően. A konferencia utolsó előadója Orbán Sándor (MSZMP KB Párttörténeti Intézete) volt, aki Agrárpolitika az ötvenes években címmel tartott előadást. A teljes elemzésre nem vállalkozott, csupán két meghatározó vonulatról szólt: a gyors termelőszövetkezeti átalakulás erőltetéséről, valamint a parasztság, a mezőgazdasági dolgozók érdekvédelmétől való félelemről, illetve az ehhez kapcsolódó hagyományos közösségi lehetőségek teljes felszámolására irányuló törekvésről. A két. törekvés nem hozta meg a kívánt eredményt — bár romboló hatása máig kísért. Annyira megviselte, megtörte a parasztságot, hogy az teljes defenzívába szorult, védtelen lett. 1956-ban tanúsított rezervált magatartásában több más ok mellett (pl. termelői elfoglaltság) mindez jelentős szerepet játszott. 1959-től két év alatt megtörtént a parasztság tsz-be szervezése, tehát két év elegendő volt arra, amit azelőtt nyolc év alatt nem sikerült megvalósí-100