LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bősze Sándor: Levéltári Nap - Vas Megyei Levéltár, 1988. április 11. • 1988. [LSZ 1988/3. 96-98. p.]

Bariska István „A XVII. századi kőszegi protestáns kisgimnázium statú­tuma" c. előadásában témáját az osztrák és német tartományokbeli állapotok széles körű összehasonlításával mutatta be. Tilcsik György a magyar nyelv jogainak kiterjesztését, a megyei közigaz­gatásban betöltött szerepének bővítését, és a nemzetiségi lakosság asszimilálá­sát célzó helyi törekvéseket mutatta be a „A magyar nyelv oktatása Vas me­gye nemzetiségi vidékein a reformkorban" c. előadásával. Áttekintette, hogy „az alsófokú oktatás nyelvének magyarosítása hogyan, milyen formában és eszközök felhasználásával és milyen eredményességgel zajlott le az 1848 előtti két évtizedben Vas megyében", ahol az 1830-as évek elején — Fényes Elek szerint — a megye lakosságának 53,2%-a német, szlovén és horvát nyelven beszélt. A korreferátum végén vont mérleg tanúsága szerint a magyar nyelv terjesztésére kiküldött megyei választmánynak és a főszolgabíráknak „minden igyekezete ellenére sem sikerült elérni, hogy a területén levő nemzetiségi iskolákban 1848 előtt magyarrá legyen a tanítás nyelve". M. Kozár Mária „Egy kéziratos kétnyelvű tankönyv 1833-ból" című refe­rátumával szintén a reformkori Vas megye magyar nyelv terjesztését szorgal­mazó törekvéseiből villantott fel érdekes adatokat. Lülik István, aki akkor a muravidéki Puconciban tanítóskodott, egy magyar—szlovén nyelvű ábécés könyvet készített el. Az előadó kiemelte, hogy ez a munka néprajzi, történeti, nyelvészeti és oktatástörténeti szempontból is figyelemre méltó. „A vépi cselédiskola 1865-ben" c. előadásában Kiss Mária a Szombathely­hez közel fekvő — Erdődy Sándorné Batthyány Leopoldina által alapított — rövid életű magániskola történetét ismertette. Befejező előadóként — „Adalékok a Vas megyei népi kollégiumok törté­netéhez" címmel — Krajczárné Cierna Lubicát hallgattuk meg. A főiskolai tanársegéd kiemelte, hogy a mozgalom történelmi tétje egy olyan önkén­tes, önmagát formáló lakóközösség, amelynek autonómiája a magyar nevelés­ügyben addig és azóta is ismeretlen mélységekig hatolt". A celldömölki Felső­büki Nagy Pál és a sárvári Bartók Béla népi kollégium múltjából — sajátos válogatás alapján — nyújtott élményszerű ízelítőt, tömören megrajzolva azt a folyamatot, melyben a központi utasításos rendszerrel, a kollégiumok szociális összetételének statisztikai javításával „sikerült" elérni, hogy az 1948—49-es tanévre már nyoma se legyen a korábbi sokszínű világnak. A levéltári napok a szakmai programokon túl kiváló lehetőséget nyújta­nak a levéltáros kollégák baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez. A szombathe­lyi levéltárosok ennek feltételeit is példamutatóan biztosították. Bősze Sándor 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom