LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Szita László: Nemzetközi hadtörténeti konferencia Siklóson: 1987. augusztus 14–15. • 1988. [LSZ 1988/2. 86-89. p.]

terjedt. Tartalmi elemzést követően hangsúlyozta azokat a fő fejezeteket, amelyek a magyar történelmi kutatás számára teljesen új, eddig ismeretlen forrásokat hoztak napvilágra. Ludwig Hüttl egyetemi tanár, a Kölni Tudományegyetem képviseletében köszöntötte a konferenciát. „Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Magyarország felszabadítása a török alól és annak európai jelentősége" című, nagy sikerű előadásában rendkívül részletesen, a magyar szakközönség számára merőben új oldalról mutatta be a bajor választófejedelmet, szerepét széles nemzetközi történeti összefüggésekbe ágyazta. Heckenast Gusztáv, a történettudományok kandidátusa „Űj üzemi formák Magyarország iparában a XVII—XVIII. század fordulóján" címmel megtartott referátumában a textil- és bőripari manufaktúrák és a vaskohászatban jelentkező nagyolvasztók problematikájára világított rá, kimutatva alakulásuk összefüggéseit a korszak hadiigényeivel is. Az 1683—1718 közötti időszak az újkori Magyarország megszületése, ebben a korszakban figyelhetők meg a középkori kereteket meghaladó új ipari formák kezdetei is. Bezerédy Győző történész, a Janus Pannonius Múzeum osztályvezetője „Baranyai és tolnai várak a XVIL sz> végi pecséteken" tárgykörben tartott érdekfeszítő előadást. A szerző neves kutatója a feudális kori községi pecséteknek. A visszafoglaló háborúk időszakában és éppen az 1686—87. évi hadjáratokban szerepet játszó Délkelet-Dunántúl várainak a községi pecsétekben jelentkező ábrázolásokra hívta fel a figyelmet. Hóvári János tudományos kutató, az MTA Történettudományi Intézet munkatársa a „Nagyharsányi csata török forrásai" címmel megtartott előadása nagy figyelmet keltett. A konferencia több előadója a magyar és a nyugati levéltárak forrásai alapján végzett elemzést. E referátum segítségével a hallgatóság új megvilágításban láthatta a visszafoglaló hadjáratok történetét. Veres D. Csaba, a Veszprémi Múzeumi Igazgatóság tudományos titkára, hadtörténész „Hol volt a második mohácsi csata?" című, nagy feltűnést keltett előadásában a figyelmet a csata helyének kérdésére irányította. Előadása szerint a Villánytól déli irányban fekvő Kistótfalu térségéből induló támadás Villány községen át a Harsány-hegy délkeleti lábáig hullámzott. Míg attól nyugatra, Nagyharsány község és Siklós térsége kis harci cselekmények színtere volt csupán. Stjepan Srsan főlevéltárostól, az Eszéki Történelmi Levéltár tudományos munkatársától elsősorban a török kor problematikájával szélesebb síkon foglalkozó szakemberek kaptak tájékoztatást: „A török kor a XVI—XVII. századi horvát történelmi irodalomban" című előadásból. Tímár György római katolikus lelkész, baranyai középkorkutató ismét gyökeresen új kutatásokon nyugvó ismereteket nyújtott, lebilincselő előadásban „Baranya népének kontinuitása a török korban" címen. Előadása dokumentálta a magyar lakosság ragaszkodását földjéhez, hazájához. Rázsó Gyula, a történettudományok kandidátusa, a Hadtörténeti Intézet kutatója: „Budától — Belgrádig. Badeni Lajos két háborús esztendeje" című referátumában sziporkázóan szellemesen mutatta be, hogyan vált hőse nagyon rövid idő alatt kiváló stratégiai felismeréseket és képességeket felmutató hadvezérré. Bariska István, a kőszegi levéltár igazgatója nívós előadásában arra adott választ, hogy Franciaország, Hollandia, Anglia hogyan viszonyult a magyarországi visszafoglaló hadjáratokhoz, ezen belül a Habsburgókhoz, akik maguk is küzdelmet folytattak a tengeri és kontinentális hatalomért. Varga J. János, a történettudományok kandidátusa, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa kiemelkedő előadásban nyújtott áttekintést 08