LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete I. 1686–1768: beszámoló a székesfehérvári konferenciáról. • 1975. [LSZ 1975/2–3. 561-570. p.]
A demográfiai kép azonban elég bizonytalan volt. Mindenképpen törekedni kell az egyes nemzetiségi tömbök népességének vizsgálatára. Pl. a németség telepitése a 18, sz, végén lezárul, nincs utánpótlás az óhazából. Hogyan szaporodik a németség? Milyenek a gazdasági feltételek a népek erőteljesebb fejlődésére? Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy vita alakult ki a németek gazdasági szerepének megítélésében. Farkas Gábor a Fejér megyébe telepitett németségről állította, hogy azok gazdasági és kulturális tekintetben uj szint hoztak, A mezőgazdaságban, a kézműves iparban a magyar és délszláv lakosság előtt eddig nem ismert technikát, uj művelési módokat hoztak. Ezzel kapcsolatban Andrásfalvy Bertalan megjegyzi, hogy a társadalomnak a németek általi gazdagítása a (Tolna megyei példa) csak a 19. sz, közepétől figyelhető meg. A szorgalom, a tehetség nem népi sajátosság, hanem a telepesek tulajdonsága - hangoztatta. Vörös Károly szerint ez a vita is lényeges kérdéseket vetett fel, és ezek megvizsgálása a későbbiekben nem felesleges. A szekcióülés egyébként regionális egységeket vizsgált, elfogultságmentesen és ez is egyik nagy pozitívuma. Eri István a művelődéstörténeti szekciót értékelve többek között arról is beszelt, hogy több kutatóhelyen egy es ugyanazon forrásba zis feldolgozása történt meg. Meglepő az, hogy a forrásokból nyert adatok alapján szinte azonos következtetésekre jutottak Somogyban, Fejérben, Mosónban és Esztergomban, Megerősítette, hogy a művelődéstörténeti szekció eló'adásainak megszervezése jó ötletnek bizonyult és bővítette eddigi ismereteinket. Az értékelések után Wellmann Imre ismét szót kért. Mint a konferencia egyik hallgatója s'zintén megjegyzéseket fűzött az elhangzottakhoz. Az ismert településtörténész lényegében a konferencia egészéről szerzett benyomásait mondotta el. Szerinte az előadások uj forrásbázishoz is nyúltak; s ezért sikerült nekik uj megállapításokat tenni. A kérdéses évtizedek reálisabb képét tudták megalkotni azzal, hogy a helyi (megyei) forrásokat a referensek, de a hozzászólók is bőven alkalmazták, és bátran nyúltak az "ágas-bogas" problémákhoz. A spontán bekapcsolódás a kutatásnak ebbe a területébe árnyoldalt is vet. Mindenekelőtt nincs közös kutatási módszer. Fontos lenne pedig, mert éppen a fehérvári konferencia mutatja, hogy sok a fiatal kutató. Ez persze a jövőre nézve igen pozitív. Ezért üdvözli a maga részéről azt a javaslatot, hogy a konferencia szervező bizottsága alakuljon át "településtörténeti állandó delegációvá", melynek tagjai az egyes területeket átfogva koordinálják a kutatásokat éppúgy, mint az évente megrendezendő' konferenciákat. A delegáció feladata legyen a fo kutatási irányok kijelölése, melyről a megfelelő tudományos fórumokat is tájékoztassák. T, Mérey Klára javasolta, hogy a következő településtörténeti konferencia' a Pécsi Akadémiai Bizottság illetékességi területén legyen, melyen az 1768-1848 közötti problémák szerepeljenek. Ebbe a munkába még szélesebb körűen kívánják bevonni a korszakkal foglalkozó történészek, régészek, néprajzosok táborát. A konferencia Varga János zárószavaival ért véget. Ebben megállapította, hogy a konferenciát valóban folytatni kell, hisz napjaink sok politikai, gazdasági jelenségére adnak választ az itt felhozott vagy a ké~ 569
