LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.
Mérleg ben megjelent heraldikai kézikönyvében is megtaláljuk ezt, szintén sátor néven,134 és itt a szerző a sátrat a korábbi szakirodalom alapján a pajzsra helyezett mesteralakként értelmezte: itt a pajzsmezőből csak a két felső sarok látszik ki. Ez azonban talán nem a legszerencsésebb megközelítés, mivel szerintünk nem logikus, hogy, ha egy pajzs két részre van osztva, akkor a jóval nagyobbat tekintsük mesteralaknak, és a lényegesen kisebbet az alóla kitűnő pajzsmezőnek. Nem meghatározott azonban, hogy a sátor szükségszerűen eléri-e a felső pajzsszélt (ha nem, akkor viszont szinte megkülönböztethetetlen a gallérozástól). A szakirodalom mai állása szerint a süvegezés - saruzás - gallérozás hármassal szemben, amelyeknél a mesteralakot az éken kívüli rész alkotja, a sátor esetében a mesteralak az ék maga, ami azonban érthetetlen következetlenség. Mindezen heraldikai jelenségek esetében (természetesen az éket kivéve) talán érdemes elgondolkozni azon, hogy - függetlenül a hagyományos felfogástól, pusztán logikailag - nem vehetők-e ezek pajzsosztásnak. A mesteralak egy képzeletben a pajzsra helyezett alak, tehát síkban elkülönül az alapjául szolgáló pajzsmezőtől, annak ellenére, hogy a pajzsosztásokkal egyetemben általában a pajzsmező mértani vonalakkal való osztása által keletkezik. Ehhez képest a szabályos saruzás és süvegezés esetében két egyenlő részre oszlik a pajzs, tehát logikusan, ránézésre nem lehet megállapítani, melyik a mesteralak, és melyik az annak alapjául szolgáló pajzsmező. Az ilyen címereket le lehetne írni például a következőképpen: arannyal saruzott kék pajzs,135 vagy vörössel gallérozott kék pajzs.136 Érdemes volna megvizsgálni e kérdés ügyében az ilyen címerek oklevélbeli leírásait. Például a Stettner család süvegezett címerét a szöveg kétszínű, azaz osztott pajzsként írja le,137 a Bánovszky család armálisa viszont a szintén süvegezettnek vehető címer ábráját úgy írja le, mint vörös pajzsban lévő kék sarkokat, ami inkább mesteralaknak hangzik.138 Ha mindenképpen mesteralakként fogjuk fel ezeket, esetleg megközelíthetnénk őket fordítva az ék, mint mesteralak szempontjából is: eszerint a süvegezés felfelé mutató, a saruzás lefelé mutató, a szemközti oldalt elérő ékként, a gallérozás pedig felfelé mutató, a szemközti oldalt el nem érő ékként lenne értelmezhető. A magyarországinál régebbi időkre visszavezethető nyugati címertani hagyomány is többnyire az éket tekinti e jelenségek alapjának, ám abban, hogy ezek mesteralaknak vagy pajzsosztásnak tekinthetők-e, a vélemények eltérnek. A német heraldika különböző jelzőkkel ellátott ékekként, tehát mesteralakokként írja le,139 míg az angol heraldikusok a süvegezést (party) per pile in base-nek, azaz a pajzstalpon elhelyezett ék általi, a saruzást (party) per pile-nek, azaz ék általi, a 134 Nyulásziné, 2001. 59. 135 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 855. A címerfestményt tartalmazó lap hiányzik. 136 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 285. 137 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 461. 138 MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 464., igaz, itt a színeket a festő éppen fordítva alkalmazta a festményen. 139 Ströhl, 1899. Tafel VI.; Gall, 1996. 8. 242
