LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.
Mérleg egyszerűen az, hogy a címerfestő nem találta elegendőnek az egyes pajzsmezőkben látható címerábrák számára a helyet és a pólya eltolásával vagy keskenyebbé tételével oldotta meg a feladatát.124 Nagyobb gondot okozott, és sokszor a meghatározást is megnehezítette, amikor a címerpajzs láthatóan három különböző színű részre volt osztva, ám a szövegbeli leírásból egyértelműen kiderül, hogy annak megfogalmazója egy kétfelé vágott pajzsra helyezett pólyában gondolkodott, azaz tulajdonképpen egy pólyával két részre osztott mezőben.125 E szabálytalanságnak két altípusa lehetséges: az egyik esetben a pólya máza a színszabály szempontjából illik a pajzsmezőkéhez,126 a másikban nem.127 Például egy kékkel és vörössel vágott pajzsban egy ezüst pólya szabályosnak tekinthető ebből a szempontból (ez csak akkor fordulhat elő, ha mindkét pajzsfél egyformán fémmel vagy egyformán színnel borított), míg ugyanott egy zöld pólya nem, mivel a vágóvonalon elhelyezett pólya mindkét pajzsmező fölé úgymond benyúlik valamennyire, azaz gyakorlatilag az adott pajzsmezőre van helyezve, és így a színszabály hatálya alá esik. Elméletben egyik esetet sem azonosíthatnánk pólyaként, mivel a felette és alatta lévő pajzsmezők nem azonos színűek, de a szöveges címerleírások egyértelműen pólyaként (balteus, lamina) vagy folyóként (fluvius, fluvidus), nevezik meg ezeket, ami ugyanaz, csak a természetességre való törekvés terméke. Ezek sokszor kitöltésükben is különböznek a felettük-alattuk lévő mezőktől, például hullámokat festenek beléjük. Ezekben az esetekben kénytelenek voltunk pólyaként felvenni a címerképet, noha a pólya meghatározását ezzel nem tartottuk be teljes mértékben. A második esetben azonban, amikor a pólya máza nem kompatibilis a pajzsmezőkével (a fenti példán túl például arannyal és kékkel vágott pajzsban vörös pólya), nem vehettük fel pólyaként az ábrát, hiszen azzal egyszerre két alapvető heraldikai szabályt is durván megsértettünk volna, így ilyenkor például kékkel, vörössel és ezüsttel vágott pajzsot írtunk, ami eléggé erőltetett megoldás, de a pontatlan és elvben szabálytalan címerábrázolások miatt szükségszerű. A kérdést tovább lehetne ragozni, például, ha arra is figyelmet fordítunk, hogy a pólya (vagy középső mező) esetleg keskenyebb a kelleténél, vajon szabálytalan ábrázolással (mivel elvben egyforma széleseknek kell lenniük a mezőknek) vagy diminutívával (ez esetben csíkkal vagy fonállal) állunk szemben? Végezetül álljon itt illusztrációképpen egy nehéz eset, amely a pólyák problematikáján túl a címerleírások feloldásának nehézségét és a festmények esetenkénti pontatlanságát is mutatja. Az 1604-ben Rudolf király által leszkói Guidovics Miklósnak adományozott címerben a szöveg szerint egy három vörös rózsával megrakott ezüst harántpólyával harántosztott pajzs alsó zöld mezejében egy arany harántpólya, felső kék mezejében pedig egy ágaskodó, markában arany liliomot tartó oroszlán lenne látható, de a kancellárián készült címerfestmény124 Pl. MNL OL R 64 -1. tétel - No. 289. 125 Pl. MNL OL R 64 -1. tétel - No. 100., 113., 182., 252., 409., 664., 837., 848. 126 Pl. MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 100., 409., 837, 867 127 Pl. MNL OL R 64 - 1. tétel - No. 213. 240
