LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Tudományos feltárás, forráskiadványok - Avar Anton: Az Országos Levéltár címereslevél-gyűjteményének feldolgozása és digitalizálása (2011-2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014). Levéltári Közlemények, 85. (2014) 183-261.

Mérleg

mányozó, 1326. április 7-én kelt oklevele szerint „regalis excellentiae interest suorum fidelium meritoria obsequia internae considerationis oculis contueri et unicuique reddere praemia meritorum":4 A Kolos fia Kolosnak szintén sisakdíszt vagy sisakcímert adó, 1332. február 14-én datált adománylevélben ez már pontosabban, és a címerre való egyértelmű utalással áll: „in regalibus servitiis, videlicet in exercitibus, torneamentis et aliis quibuslibet armabilibus processibus et expeditionibus regni, personas fidelium proprii insigni titulo a diversis consueverunt distinguere, et hoc non ab alio aliquo valet obtineri, nisi a regia maiestate".4 5 Igaz, hogy a legtöbb országban uralkodói privilégium volt a címeradományozás, ám mégis akad egy-két kivétel, így Angliában (az Egyesült Királyságban) ez mindmáig az 1484-ben alapított College of Arms, illetve az ott dolgozó címerkirályok tiszte, és álljon itt egy egyedi, korlátozott címeradományozási jogi példa: 1680-tól a prágai egyetem címert adományozhatott az ott doktoráltaknak.6

Itt röviden ki kell térnünk a magyarországi címeradományozás kezdeteire.7 8 A már említett 1326. évi oklevélnek elsőségén túl külön magyar nyelvtörténeti és heraldikai jelentősége, hogy ebben található „címer" szavunk első, még csupán „sisakdísz" értelemben történő írásos említése: a szöveg szerint Károly „cristam ... quae vulgo cymer dicitur"s adományoz Imre fia Miklósnak. I. Károlytól még két (részjcímeradományt ismerünk. Ezek egyike az a címermáz-adomány, melyet Donch mester részére adott ki 1327. október 23-án,9 másika pedig a már említett 1332. évi sisakdíszadomány. I. Lajos király idejéből egyetlen eredeti címereslevél maradt fenn, a Kassa város részére 1369. május 7-én kibocsátott, a maga nemében első pajzscímer-adomány, amely egyben az első fennmaradt magyarországi városi címeradomány.10 Az Anjou-korból mindössze e négy, címerfestmény nélküli, az adományt csak leíró címereslevél maradt fenn. Az armálisok adományozásának kora tulajdonképpen Zsigmond királlyal jött el, aki a nyugati kultúra részeseként felismerte a címerek fontosságát, és az első magyar király volt, aki tömegesen adományozott armális leveleket alattvalóinak. Tőle származik a legkorábbi teljes, pajzsból, sisakból és sisakdíszből álló, ám csak rányomott pecsét alatt kiállított és továbbra is címerfestmény nélküli címeradomány, melyet 1398. október 16-án adott ki Csentevölgyi Demeter részére.11 Végül, a Tétényi és

4 „a királyi kiválóság része, hogy híveinek engedelmes érdemeit belső megfontolásának szemeivel meglássa és kinek-kinek adományozza érdemeinek jutalmát" - MNL OL DF 262 464.

5 „a királynak tett szolgálatokban, tudniillik hadi gyakorlatokon, tornákon és az ország más bárminemű fegyveres felvonulásain és hadjárataiban a hűségesek személyét saját, egymástól különböző jelvényeik ismertetőjegyével szokták megkülönböztetni, és ezt senki mástól nem kaphatni meg, csak a királyi felségtől" - MNL OL DL 50 508.

6 Áldásy, I. No. XV.

7 A 14. századi, azaz a legkorábbi fennmaradt magyar címeradományozásokra nézve ld. Csoma, 1900., Fejérpataky, 1901.

8 „Sisakdíszt, melyet közönségesen címernek neveznek" - DF 262 464.

9 MNL OL DL 50 507.

10 MNL OL DF 269163.

11 MNL OL DL 50 509.

184