LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Oltvai Ferenc: Kiállítás Mezőkovácsháza község dokumentumaiból. • 1965. [LSZ 1965/3. 135-138. p.]

-..136 -Alább kiállításunkról számolunk bej Mez ők oyács hassa egyike a Déli Tiszántúl u&» telepes községeinek, amely kézségek lakossága az ezen a tájon kialakult történeti fejlődés következményeként időnként szót kért piilifrrl társadalmi és politikai mozgalmaink'alakulásá&ól,* Ezeknek a községeknek lakóit a török utalom alatt teljesen kipusztított térti letre telepitettékj - a török alóli felszabadító háborúk után több mint egy évszázadra. Csanád*. Arad, Békés, Zaránd, T

e

mes és Toromtál megyék -területén, a török uralom alatt a lakosság úgyszólván teljesen kipusztult és a gazdasági életet telepítéssel kellett meginditani. A terület legértékesebb részét a királyi kincstár szerezte még, más részét eladták és csak alig néhány, az uralkodóházhoz hü nemesi család leszármazó! kapták vissza a hódoltság előtt is őseik által birt birtokaikat'. Mezőkovácsháza határa az 1950-ben megszüntetett Csanád megye keleti felében terül el és a megye felosztása alkalmával a fél megyét kitevő keleti rész, a battonyai és a mezőkováesházi járás Békés megyéhez került. Ezen az un. kelet-csanadi részen 1850-ig 22 telepes.* vagy más néven•kertész község létesült és mellettük mindössze 7 olyan község volt* amelyek az l^fO^es években* az urbárium behozatala alkalmával már fennállottak és ahova, az urbáriumot be is vezették. /Battonyav Tornya, Sajtóny*

:

, Tótkomlós;,- Nagylak, Földeák, Paltta és természetesen Makó, a megye székhelye,/ A kertésztelepek úgyszólván mind a XIX. század első évtizedében alakultak meg. Életrehívásukban nagy szerepe volt annak* hagy a napóleoni háborúk időszakában az amerikai dohányt nem tudták Európába behozni és a hazai, valamint az osztrák tartományok szükségletét a tisztántuli, elsősorban a déli-tiszántuli és szabolcsi vidékekről fedezték,, A telepek lakóinak sorsát döntően az határozta meg, hogy milyen viszonyban voltak a földesúrral. A terület túlnyomó része,, leg&téfejat Is Csanád megye'keleti felének szántóterülete, nagyrészt a királyi kamara tulajdona volt-. A telepitésig a területen rideg marhatenyésztés folyt, amelyet erdélyi örmény, vagy Arad megyei magyar, Battonya és Tornya körül rácz tőzsérek folytattak, akik mint bérlők jószágaikat erről a területről az ország központjába és onnan a bécsi és egyéb nyugati piacokra hajtották, A bérlőknek jq üz* leti alkalom kínálkozott a dohány termesztésével. A telepitményeket vagy maga a kincstár, vagy a főbérlők hívták életre. A kertésztélepek közül szerencsésebbek voltak azok, amelyek közvetlenül a kincstárral szerződtek.* Hátrányosabb helyzetbe kerültek a főbérlők közbeiktatásával szerződő telepek lakói. Akadt néhány földesúr is, aki ugyancsak bérbeadás utján hasznosította birtokait. Ilyen volt gróf 'Fekete Ferenc is, aki a kovácsházi pusztát I8l3~ban Bittó Albert és Imre Arad megyei birtokosoknak adta bérbe*. Bittóék az Arad megyei Bathafalváról és lí-jfaluról '13fkertészcsaládot telepitettek kovácsházi bérletükre dohánytermesztés céljából. Bittóék ugy tervezték, hogy 100 családot telepítenek, akikkel 6 évre szerződnek. Az 1840-es években a Fekete-családnak magva szakadt és a birtok a kincstárra szállt, azonban továbbra is Bittóék kapták meg a területet. A kovácsháziakra, miként mindazon telep lakóira nézve a főbérlőkkel kötött szerződés terhesebb volt, mintha közvetlenül a földesúrral szerződtek volna. Minden kertésztelep sorsát az állandó.létbizonytalanság hatotta át. Letelvén ugyanis a szerződésben kikötőit idő;, nem tudhatták^ hogy azt meg fogják e velük újítani, nem kell-e házaikat, templomaikát, gazdaságukat odahagyni. Kertésztelepek elűzésére számos.példa maradt fenn. A kovácsháziak közel fél év-