LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Kiállítások - Trócsányi Zsolt: Az országos Rákóczi-emlékkiállítás. • 1953. [LH 1953/2-4 19-26. p.]

egy korszakot, vagy egy rividebb időszakaszt, gerincét csak levéltári iratanyag képezheti. Még a sajtóanyag sem tudja ellátni ezt a felaaatot

f még kevésboé a bármilyen jellegi tárgyi emlékek. Ha egyrészt egy tisztán levéltári dokumentumokból álló kiállitás mindig magában rejti azt a veszélyt, hogy a nézők számára /a szűkebb szakmabeli kört nem értve ide/ nehézkessé válik, másrészt a sokoldalú eszközökkel rendezett kiállításnál a levéltári iratok gerincül felhasználása egyenesen szükségszerű. Az Országos Levéltár tehát hivatásának megfelelően járt elo mikor igyekezett kivenni részét az Országos Rékóczi-iiálliíás létrehozásának munkájából* ->'-"•- ~ --"-..- x Mielőtt magának a kiállításnak ismertetésére rátérnénk* tanulságos lesz egy rivid pillantást vetni arra a történelmi emlékkiállításra, amely ugyanolyan országos. reprezentatív jelleggel bírt. mint az ismertetendő kiállitás a amelyei ez az összehasonlítás egyenesen kínálkozik. Az 19.55* évi Rákócziemlékkiállitásról-beszélünk. • lorthyéknak 1935-ben nem sok ünnepelni valójuk lehetett a fejedelmen. A böllérbicskások nem ünnepelhették a tiszaháti felkelést« Bákóezi jobbágyvédő intézkedéseit, a jobbágykatonákat felszabadító 17o8-I sárospataki IX, statútumot« Bár a fasiszta demagógok legszemérmetlenebbjei megpróbálták Héljas Iván gyilkos f

Hongyos-gárdáM

~ja elődeinek feltüntetni a felkelő tiszaháti parasztokat. Azok, akik váltakozva bocsátották áruba az ország függetlenségét hol ennek, hol annak az imperialista hatalomnak s akiknél egyrésze még nem temette el a Habsburg-rentauráeió tervét sem, nem nagyon kívántak emlékezni a nagyszerű függetlenségi harcra, S mi köze volt a nagy haladó államszervezőhöz azoknak, akik véres terrorral tartották fenn magukat, egy korrupt államgépezet segítségével9

a magyar dolgozó nép nyakán? Mi volt tehát ünnepelnivaló? Sürgősen ki kellett nyilatkoztatni tehát, hogy amikor a fejedelem meghalt,"utána egy maroknyi magyar bujdosó maradt árvaságban. Ennek a kis csoportnak bánata, keserűsége nem terjedt át Magyarországra« ahol halálának hire már alig keltett számbavehető megindulást.w

(Síőf Zishy István előszava a Rákóczi Emlékkiállítás leíró lajstromához: 3©*l.) 1735-ben akörösvidéki parasztok a fejedelmet várva, az ő nevére esketve zászlók alá a népet, kiküldötteit látva mindenütt, büszkén vallva magukat kurucnak, vonultak elnyomóik ellen. 1738-ban a Bánságban csapatostul kelt fegyverre a nép* Rákóczi József jövetelének hirére. Es sorolhatnók tovább az adatokat annak bizonyságára, hogy Zichy gróf ur "történelmi módszere11

- enyhén szólva nem volt a legkorrektebb. lem volt tehát-eleven öröksége a fejedelemnek és a nagy kuruc szabadságharcnak„ később koholt dolog a Rákóczi &dtusz - ez volt Zichy gróféi mondanivaló ja* így aztán miről szólhatott Zichy István bevezetője? Arról, hogy a nagy fejedelem, "előkelő műveltségű, nemes Ízlést családból származott, maga is előkelő izlésü, kimondottan európai műveltségű ember1

* volt*/ ennek - tisztesség ne essék szólván - "fejtegetése" teszi a bevezetőnek majd felet./ A szabadságharcra néhány mondat jutott - azok is elsősorban azt próbálták bizonygatni9

hogy Rákóczi - "mindennek 16.591-54- • - 20 -