LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Garadnai Zoltán: Közművelődési kerekasztal a Magyar Nemzeti Levéltárban. Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 80-91.

Hírek 90 Rácz Attila főosztályvezető, a Budapest Főváros Levéltárában zajló sajátos levéltári pedagógiai munkát, az ún. irányított kutatást ismertette. A TÁMOP-pályázat keretében megszervezett programok során imponáló eredményeket értek el, céljuk komplex történelmi órák megrendezésével a kulcskompetenciák fejlesztése, a non-formális oktatás segítségével a tantárgyköziség elérése. A program sikerességét mutatja, hogy a tervekhez képest kétszer annyi személy (gyerek, felnőtt) vett részt a 102 foglalkozáson. A program összetettségét és tervszerűségét mutatja, hogy a levéltár a nemzetközi kapcsolatainak részeként is intenzíven bekapcsolódik az uniós programokba. Az előadók, akik a közművelődésben sikereket elérő levéltárakat képviselték, saját tapasztalataikat mondták el. Számos olyan módszer hangzott el a két nap alatt, amit a hallgatóság saját levéltárában is hasznosíthat. Ilyenek voltak például a különböző játékok, kiállítások rendezése, felhasználásuk a levéltári pedagógiában, eltérő levéltár-pedagógiai módszerek, a helyi intézmények (múzeum, könyvtár, levéltár és a helyi iskolák) összefogása pl. I. világháborús emlékek gyűjtése érdekében. A nagyobb rendezvényekről tartott beszámolókon túl a vita során mindjobban a levéltár-pedagógiai eszközök, módszerek, témák kerültek előtérbe. Az tematikailag aktuális első világháború mellett a gyermekeket érdeklő középkori hiedelemvilágról (boszorkány[perekről]) tartott foglalkozások módszertani feldolgozásáról kaphattunk képet több előadótól is. A megbeszélés során felmerült legfontosabb témák és kérdések az alábbiak voltak: 1. A megbeszélés egy valódi „kerekasztal” volt, ahol az előadók és a vitában résztvevők egyenrangú félként fejthették ki véleményüket. 2. Kiemelt terület volt a levéltárpedagógia. Általános megállapításként fogalmazódott meg, hogy szükséges és fontos a levéltár-pedagógiának önálló arculatot adni, de a múzeumpedagógia szakmai eredményei sem hagyhatók figyelmen kívül. 3. A résztvevők hangoztatták, hogy meg kell határozni a levéltárpedagógia fogalmát, a célt, a tartalmat, a módszertant. Jelenleg a levéltári pedagógiának nincs világos, egzakt definíciója. A cél: megismerni a levéltár feladatait, annak közigazgatási funkcióját, a levéltár feladata ugyanakkor a tananyaghoz kapcsolódó ismeretterjesztés, az állampolgár és a levéltár kapcsolatának szorosabbá fűzése. E munkában a célközönség a „levéltárérett” kort megért lakosság, 10-től 99 éves korig. 4. Az előadók egyöntetűen hangoztatták a szakmai együttműködés fontosságát más közgyűjteményekkel, a pedagógusok megszólításának jelentőségét, a technikai, pénzügyi, infrastrukturális feltételek megteremtésének fontosságát. 5. A közművelődési program részét képezte az ún. „irányított kutatás”, a modern technikák (adatbázisok, digitális képek) alkalmazásának megismerése. 6. Multifunkcionális szerepet kell betölteni, a hagyományos levéltárosi szerepek megváltoztak, ami új hozzáállást, másfajta szemléletet igényel, amihez közös hívószavak szükségesek. Összességében megállapítható, hogy a kétnapos értekezlet egy „kibeszélés” kezdetét jelentette, és egy folyamat kezdeteként lehet értékelni. Az eszmecsere során mindenki egyetértett abban, hogy a közművelődési feladatok végzése mára egyenrangú részévé vált a szakmai munkának. A könyvtárakhoz és a múzeumokhoz képest a levéltári a hagyományos levéltári munkához ragaszkodó levéltáros társadalom a kétezres évek elejétől kezdte elfogadni a levéltári közművelődés, pedagógia fontosságát, de érdemi és intenzív szakmai munka csak az elmúlt évtizedben kezdődött.