LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Garadnai Zoltán: Közművelődési kerekasztal a Magyar Nemzeti Levéltárban. Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. 80-91.

Hírek 85 ami a kismúzeumok esetében elsődlegesen a helyi társadalmat, a helyi szervezeteket, az egyházakat jelenti. A kiállítások kapcsán hangoztatta, hogy azok a kiállítások a legérdekesebbek, amelyek valamilyen módon köthetők a lakossághoz. (Pl. református emlékek bemutatása nagyobb tömegeket vonzott, mint egy egzotikus kiállítás.) Erdész Ádám igazgató, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára közművelődési tevékenységét mutatta be. Az elmúlt nyolc évben a levéltári munka lényeges változáson ment keresztül, és tapasztalhattuk, hogy megváltozott a levéltárak szerepe, jelentősége, és egyre fontosabbá vált, hogy a levéltár hallassa a szavát a helyi közéletben. A levéltár munkatársai a közművelődési nyitás stratégiájának megfogalmazásakor fő feladatként határozták meg, hogy a társadalom számára tudatosítani kell: a levéltár különleges és fontos, végtelenül izgalmas, érdekes intézmény, színes és izgalmas, titkokkal teli világ. Törekedtek arra, hogy erősítsék a helyi identitást, a látogatók azonosuljanak a levéltárral, azon keresztül önmagukkal és a történelemmel. A cél érdekében átrendezték a kiállításokat, teret bővítettek és médiapolitikát dolgoztak ki, ami újdonságnak számított. A levéltár széles és intenzív kapcsolatokat épített ki a helyi intézményekkel, meghatározó szerepet játszik a helytörténeti, megyetörténeti és családtörténeti kutatásokban, de meghatározó jelentőségű a kutatók, érdeklődők fogadása, kiállítások, rendezvények szervezése is. A közművelődési koncepciójában a levéltár az alábbi területeket, feladatokat fogalmazta meg elsődleges célként: 1. A mai igényekhez illeszkedő technikai eszközökkel felszerelt és a mai látványvilágnak megfelelő kiállítási terek létrehozása. 2. Programok és rendezvények a levéltáron belül (pl. nagy KUL-Túra projekt, rendhagyó történelemórák, írott-forrás-történelem, konferenciák, rendhagyó programok) és a levéltáron kívül (pl. megyejárás, „értékalapú kutatások”, az összművészeti központnak számító Ibsen-házbeli rendezvények, civil szervezetek, évfordulós ünnepségek). 3. Népszerűsítő kiadványok megjelentetése. 4. A nyilvánosság intenzív felhasználása a levéltár megismertetésében. Márkusné Vörös Hajnalka igazgatóhelyettes, a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárában végzett közművelődési munkáról, annak új és „nem megszokott” formáiról tartott előadást. Részletesen ismertette az óvodás korosztálytól a felnőttekig végzett közművelődési munka főbb jellemzőit, amelynek koordinálását az ún. BaBaKo (Bakony-Balatoni Oktatási Központ) végzi. A munkamegosztás lényege, hogy az intézményekkel a kapcsolattartást a BaBaKo végzi, a pedagógiai munkát az iskolák vállalták, és a levéltár részt vesz a program kidolgozásában, sok esetben helyszínt biztosít, részt vesz a tanárok továbbképzésében is. Ez a munka egy egységes képben (programfüzetben) áll öszsze a külvilág, vagyis a kultúra fogyasztója számára, és a családok a szabadidejük függvényében vesznek részt a levéltári programokban. A levéltár fő célja, hogy a közművelődési munkába a lehető legszélesebb szakmai kört (más közgyűjtemények, Pannon Egyetem, Veszprémi Petőfi Színház, német nemzetiségi önkormányzat, ipartestület, helyi egyesületek, civil kezdeményezések) is bevonja, miközben a rendezvényeknek helyszínt és teret adjon. Ebben az újonnan értelmezett közművelődési munkában a levéltár egy bázist jelent, amelynek forrásanyagára alapozva lehet felépíteni a közművelődési–oktatási munkát, pl. drámapedagógiai eszközök alkalmazásával. Nagy súlyt fektetnek a fiatalok, a tinédzserek megszólítására, és ennek keretében a levéltárban élőzene is megszólal. Természetesen továbbra is fontosnak tartják a hagyomá-