LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Vágola Éva: A tanórán kívüli oktatás és az élménypedagógia pszichológiai, pedagógiai szempontjai és előnyei. Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. 61-
VÁGOLA ÉVA A TANÓRÁN KÍVÜLI OKTATÁS ÉS AZ ÉLMÉNYPEDAGÓGIA PSZICHOLÓGIAI, PEDAGÓGIAI SZEMPONTJAI ÉS ELŐNYEI A közgyűjtemények részvétele a közoktatásban az elmúlt tíz évben egyre professzionálisabb képet mutat. A közelmúlt TÁMOP-pályázatainak köszönhetően nőtt a levéltárpedagógiai foglalkozások száma. Az iskolák mellett ezen nem-formális oktatási színtéren megjelent intézmények pedagógiai munkájára is vonatkoznak az Európai Képesítési Keretrendszer és a NAT által előírt követelmények. E ponton azonnal felmerül a kérdés, hogy konkrétan miben és mi módon tudnak ezek az intézmények a tanárok és az iskolák segítségére lenni, hogy a keretrendszerekben előirányzott kulcskompetenciákkal felvértezett fiatalok kerüljenek ki az iskolapadokból? De mielőtt erre válaszolhatnánk, választ kell adnunk arra a két kérdésre is, hogy mely tanítási és nevelési módszerekkel lehet a leghatékonyabban e kulcskompetenciákat életre szólóan kifejleszteni a diákokban, és mik is konkrétan a kulcskompetenciák? A későbbiekben e három kérdéskörrel foglalkozunk. Először áttekintjük a Képesítési Keretrendszer iránymutatásait, majd felidézzük a mai modern oktatásban alkalmazott didaktikai módszerek megjelenését a neveléstörténetben. Végül kiemeljük, hogy e módszerek mely összetevőik révén alkalmasak a kulcskompetenciák fejlesztésére, és melyek valósíthatók meg sikeresebben a közgyűjteményekben, mint az iskolákban, hiszen ez adja részvételük indokoltságát, létjogo suits ágát. A tanórán kívüli oktatás eredményeinek méltányolását tükrözi, hogy az Európai Bizottság 2001-ben kiadta a Memorandum a^ életen át tartó tanulásról című dokumentumot, mely fontos szerepet játszott a tanítás iskolán kívüli formáinak (nem-formális) elismertetésében. Tehát a 21. század szinte első évétől kezdődően hivatalosan lehetővé vált a közgyűjtemények részvétele az oktatásban. A dokumentum a formális oktatással azonos szinten kezeli a nem-formális és az informális oktatás kérdéseit, hiszen felhívja a figyelmet mindhárom színtér jelentőségére. De mit is jelentenek ezek a fogalmak? a) A formális oktatás zz oktatási és képzési intézményekben valósul meg, és oklevéllel, szakképesítéssel ismerik el. Ilyen a közoktatás, a felsőoktatás, továbbá az OKJ-s bizonyítvány megszerzését célzó szakmai tanfolyam is. b) A nemformális oktatás (nonformal education), olyan szervezett oktatási tevékenység, amely a formális képzési rendszeren kívül történik. Célja, hogy meghatározott tanulócsoport igényeire építve sajátos képzési célokat szolgáljon, és általában nem ad államilag elismert bizonyítványt. A nem-formális oktatás lehetséges színterei a munkahelyek; a civil társadalmi szervezetek által szervezett tanfolyamok, képzések; a formális oktatást kiegészítő, pl. művészeti, zenei kurzusok, sport-, magánoktatás stb. c) Az informális oktatás/tanulás a mindennapos tevékenységeink között már-már észrevétlenül megbúvó ismeretátadás/ismeretszerzés, amelynek nem szándékolt célja önmagunk képzése, de amely során mégis szerezhetünk olyan ismereteket, amelyek akár a 61
