LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Zsoldosné Olay Ágnes: A levéltárak és a történelemtanítás. • 1988. [LSZ 1988/4. 48-58. p.]
C. A helytörténet és a honismereti olvasókönyv A helytörténet fontosságát a történelemtanításban a szákmetodika mindig kiemelte.23 A helytörténeti források beépítése a tananyagba, feldolgoztatásuk a különböző foglalkozásokon, a tárgykörben lehetséges legmagasabb rendű munka, amit tanulók végezhetnek. Ezt a munkát segítik a helytörténeti olvasókönyvek. Sajnos nem állt módomban valamennyi olvasókönyv átnézése, értékelése. (Az 1978-ig megjelent olvasókönyveket Müller Veronika értékelte a Levéltári Közlemények 1979. évi 1. számában.) Az átnézett olvasókönyvekre támaszkodva úgy .tűnik, hogy a helytörténeti olvasókönyvéknek három fő típusa alakult ki: —.a korábbiak közlik a területtel kapcsolatos fontos dokumentumokat, mellékelve az eredeti fénymásolatait, — a későbbiek között vannak olyanok, amelyek a honismereti szempontokat állítják előtérbe, amelyek helytörténeti körkép kialakítására törekszenek, vagyis a levéltári anyagot írók, művészek vallomásaival, sajtótudósítás ók részleteivel egészítik ki, — és olyan olvasókönyvek, amelyekben a dokumentumokat rövid magyarázatok és olyan kérdések, feladatok egészítik !ki, amelyek ötleteket adnak a forrás feldolgoztatásával kapcsolatban. A „Zempléni Históriák", Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye olvasókönyve, ez utóbbi típusba sorolható. Átnéztem kérdéseit, feladatait, s meg kell állapítanom, hogy ezek nagyon ötletes, jó feladatok; segítik a források típusainak megismerését és a helyi események integrálódását az országosba. A feladatok nagy része alkalmazási vagy „nézz utána" típusú — vagyis kiegészítő ismeretek szerzésére buzdít —, s csak kisebb részük vonatkozik magára a dokumentumra, annak elemzésére. Ezek után megfogalmazódott bennem egy kérdés: nem lehetne olyan olvasókönyvet összeállítani, amelyik minden iskolatípus minden szervezeti formájának adna valamilyen segítséget? Ha lehetne, ez lenne az ideális olvasókönyv. Az ideális olvasókönyvvel kapcsolatos ötleteim a konkrét gyakorlatban alakultak ki, mivel sokáig tanítottam egy pécsi középiskolában, s Baranya megyének nincs olvasókönyve, így magam próbálkoztam valamiféle összeállítással. Először a szokványos úton indultam el, és a tantervi anyaghoz kerestem helytörténetit, vagyis az általánoshoz az egyest, a különöset. Mivel a megye és a város történetéről nem voltak pontos ismereteim, a régi és az új helytörténeti irodalom tanulmányozásával kezdtem a munkát. A helytörténeti irodalom egyrészt megmutatta azokat a korokat, történéseket, jelenségeket, amelyekkel kapcsolatban érdemes dokumentumokat keresni, másrészt a feldolgozáshoz is adott ötleteket, szempontokat, összegyűjtött anyagomat témákörökbe rendeztem, s az egyes témakörökön belül olyan feladatlapokat állítottam Össze, amelyeket a tanórán is lehetett használni.24 Pécsi-baranyai példáimat a következőkben a „Jegyzet" részben ismertetem. A második nekiugrást a fakultatív oktatás bevezetése eredményezte. A meglevő anyagot egy helytörténeti témává bővítettem,25 a dokumentumokat maguk a diákok dolgozták fel a helytörténeti irodalom segítségével. Így az egyesből, a különösből indultunk ki, embereket, életmódokat, élet jelenségeket ismertünk meg. A helytörténet feldolgozásának tulajdonképpen ez az óriási jelentősége. A következőkben néhány — a* legszorosabb értelemben vett pedagógusgyakorlatból származó — általánosítással próbálkozom, keresve a választ arra 54
