LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Zsoldosné Olay Ágnes: A levéltárak és a történelemtanítás. • 1988. [LSZ 1988/4. 48-58. p.]
hatunk. Pl. iskolaműzeum kialakításának vagy kiállítás rendezésének támogatása. Az iskolamúzeumok és kiállítások kisebb helységekben vagy az iskola vagy a helység történetével kapcsolatosak. 17 Jó ötlet az iskola által alapított és díjazott helytörténeti pályázat is. 18 Szórványosan előfordul, hogy a tanárképzésnek vagy a tanártovábbképzésnek a levéltár ad otthont.19 4. Hogyan dolgoztatják jel a tanárok a dokumentumokat? A legtöbb cikk olvasása után nyitott marad a kérdés. Aligha hihető, hogy az általános iskolai szakkörökben önállóan elemeznek a tanulók dokumentumokat. Természetesen van emocionális értéke a rácsodálkozásnak is, pl. ha a gyerekek egy XIX. századi iratban fedezik fel a falubeli ismerős család nevét. Néhány írás valódi elemzésekről, valódi munkáltatásról számol be. Pl. Lappints Pál, mórichidai általános iskolai tanár a község XIX. századi kéziratos térképeit, amelyeket maga másolt le, s lamelyekhez maga gyűjtött anyagot tagosítási iratokból, határjárási jegyzőkönyvekből, rendkívül sokoldalúan használja fel az 5—8. osztály történelemóráin és a szakkörben. 20 Ugyanilyen konkrét feldolgoztatási tervet találtam Kondicsné Kovács Éva hivatkozott írásában a XVIII. századi dicalis összeírásokkal kapcsolatban. Jó ötlet a gyűjtemények összekapcsolása Bedécs Gyula cikkében. (Vö. a 15. jegyzettel.) Szerinte olyan helytörténeti témákat érdemes feldolgoztatni a nagyobb városokban, amelyeknek van könyvtári, múzeumi és levéltári anyaga. A felsorolt néhány példa megenged egy kérdést: nem lehetne-e általánossá tenni a bevált egyéni gyakorlatot? Ha pl. a kéziratos XIX. századi térképek ilyen sokféle szemléltető és elemző funkciót kaphatnak a mórichidai általános iskolában, akkor ugyanezt a célt máshol, az ország bármely iskolájában betölthetik. A szórványos próbálkozások jobban erősíthetnék egymást, ha meg lehetne teremteni az országos kommunikációt. A cikkeket a Levéltári Szemlében olvastam, nem tudom, hány történelemtanár kezébe jut el ez a folyóirat. B. A kérdés megközelítése a történelemtanítás módszertana oldaláról A történelemtanításban elkoptattuk s ezáltal kissé le is járattuk a forráselemzés fogalmát, mert minden olyan feladatot, műveletet így nevezünk, amelynek során a tanulók dokumentumokkal találkoznak. A továbblépést az tenné lehetővé, ha kidolgoznánk a forráselemeztető munka szintjeit, összekapcsolva ezt a tanulócsoportok életkori sajátosságaival, a tanulócsoportok típusaival és a források feldolgoztatásának céljaival. 1. A forráselemzés szintjei nem alakultak ki a gyakorlatban, illetve minimumszinten dolgoztatunk minden formában. Minimumszintnek nevezem a következő eljárást: a tanulók elolvasnak egy hosszabb vagy rövidebb dokumentumrészletet, s ezzel kapcsolatban előre megadott — a tanár vagy a tankönyv által megfogalmazott — kérdésekre válaszolnak. Ez az eljárás részben elfogadható a tanórán, ahol az idő és az elvégzendő anyag sürget, de nem fogadható el az úgynevezett forrásfeldolgozó órákon. A gimnáziumi tanterv évi két-három forrásfeldolgozó óra tartását írja elő, a tankönyvek ezekhez az órákhoz anyagot adnak, így minden tanuló előtt ott van a dokumentum. A baj az, hogy a forráselemzés módszereit iáiig tanítjuk, s így egy „ördögi körben" járkálunk: a diákok nem kapnak ismereteket az elemzéshez, ezért csak kérdések alapján tudnak elemezni, nagyobb terjedelmű dokumentum esetén növelni kell a kérdések számát, de a tanulók a kérdésözönre válaszolva sem tanulnak meg önállóan elemezni. Ha célunk a „megismerés megismerésének" tanítása is, akkor 52
