LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Bedécs Gyula: Iskola és levéltár: néhány módszertani tapasztalat a levéltári anyag felhasználásáról a középiskolai történelemoktatásban. • 1985. [LSZ 1985/3. 52-58. p.]

2-ra: Hogy a kérdéses szántóföldeket, réteket és erdőket az öttevény-szigetiek azon időkben is már, mellyekre a tanú visszaemlékezni tud és képes, szüntelenül és szakadatlanul bírták; bírták pedig a rendes törvény úrbéri szolgálatok megtétele mellett, mert azok jobbágyi állományaikban, azaz a tanú élte napjaiban saját tudománya úgy régi időktől, mióta csak öttevény-szigeti helység fennáll, mindig bennfoglaltakkal. Az ily minőségbeli birtoklás azonban 1800-as néhány esztendők körül a kérdéses földeknek némelyikére nézvést megszűnt oly formán, hogy azoktól újabb úrbéri tartozás terhe alatt ugyan, de igen csekély pénz mennyiséget fizettek a Viczay családnak. 3-ra: Amint a második pontban is érintette, az 1800. év után, midőn a francia háborúnak híre futamodott, volt a gróf Viczay családnak hédervári uradalmában valamely Pecsovics nevezetű tiszttartó, ez kezdette azon időben az öttevény-szigeti lakosokat a kérdéses földek, rétek és erdőknek békességes birtokában háborgatni ... A nevezett Pecsovics nevű tiszttartó először csak egy darabot, egy dűlőt akart csak elfoglalni a kérdéses földekből... alig múlt el néhány év, ugyanazon tiszttartó ismét más dűlőt vagy erdőt követelt. Ismét egyenetlenség támadott, és végre hosszas zavargás után, mivel az uraság csak néhány krajcárral vagy garassal kívánta a magáénak követelt föld vagy rét bírhatásáért fizetendő bért nagyobbítani, ismét beleegyeztek... s ez így ment mindaddig, míg a kérdéses földeket, réteket és erdőket időnként és darabonként mind újabb és újabb úri tartozások alá nem vehette, mind aztán mind terhelve voltak ... míg végre az újabb időkben kimondatta a Viczay család, hogy azokat szolgálat mellett nem adja többé az öttevény-szigeti lakosoknak, hanem maga kizáró birtokába megtartja. Ez volt aztán az alapja azon pernek, melyet az öttevény-szigetiek a Viczay gróf mint volt uraságjok ellen folytatnak. Második tanú: Ladislanides Ferenc 74 éves öttevényi lakos vallotta, hogy l.-ször: Hogy a kérdéses szántóföldek, rétek és erdők, mind az öttevény-szigeti helység határában foglaltának, azok más külön határt, vagy pusztát soha nem képeztek. 2.-szor: A tanúnak emlékezetből fogva és mint hallotta meg az előtt is, a kérdésben forgó szántóföldeket, réteket és erdőket, mindig az öttevény-szigeti lakosok bírták rendes úrbéri tartozás és rájuk rovott törvényes királyi adó mellett egész 1800 egy néhány esztendőig, mert azok úrbéri állományaikban benn foglaltattak. A nevezett idő körül azonban ezen minőségbeni birtoklások szűnni kezdett, mert a kérdéses dűlőknek némelyikétől, amelyiket ti. az uraság tőlük elharácsolni akarta. 3.-szorra: Azon időben mikor a francia háború kezdődött, az az 1800-ik év után, a hédervári uradalomba a Viczay grófnak bizonyos Pecsovics nevű tiszttartója kezdette legelőször az öttevény-szigeti lakosokat a kérdéses földek, rétek és erdők birtokába háborgatni és oly fogással élt, hogy először csak egy darabot, azaz egy dűlőt vagy erdőt követelt a magáénak, azaz az uraságának. Az öttevény-szigetiek azonban ellentmondottak, és jussaikat nem engedték, de utóbb megunván a civódást, megígérték azt, amit az uraság követelt... az uraság azután a kérdéses dűlőket ismét békességes birtokukban hagyta; de némely évek után ismét megvolt a vita, mert azon Pecsovics ismét más dűlőt követelt... és ez így ment mind addig, míg a kérdéses földeket, réteket és erdőket ily fortéllyal mind valami kis úri tartozás alá vette az uraság — akkor aztán robot és ún. szabványmunkába egyezett vélök, még végre az újabb időkben egészen megfosztotta őket, ez volt aztán az oka a jelenleg is folyó úrbéri perőknek. 4-re a tanú jó lélekkel vallhatja, hogy az öttevény-szigeti határban az előtt Gróf Viczay családnak semmiféle magán majorsága birtoka nem volt, míg nem Pecsovics nevezetű tiszttartója 1800-as néhány évek körül kezdett ott az uraság részére egy-egy darabot foglalni... Mely általunk eképen véghez vitt tanúvallatásról kiadattunk ezen bizonyságot tevő levelünk. Kelt Győrött július 22-én 1848. Kovács Márton megyei főbíró Magyarázat: „A háborús konjunktúra az addig is majorkodó nagybirtok mellett a közép- és kisebb birtokú nemességet is árutermelésre ösztönözte" — vezeti be a gimnáziumi III. osztályos tankönyv ezt a témakört, majd az árutermelés jellegét is megfogalmazza; „Inkább a művelésbe vont föld területét bővítették. Közben 57