LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Bedécs Gyula: Iskola és levéltár: néhány módszertani tapasztalat a levéltári anyag felhasználásáról a középiskolai történelemoktatásban. • 1985. [LSZ 1985/3. 52-58. p.]

Iskola és levéltár Néhány módszertani tapasztalat a levéltári anyag felhasználásáról a középiskolai történelemoktatásban A történelemtanárok mindennapos panasza, hogy a zsúfolt tananyag, a rohanó tempó, a gyakran nagy létszámú osztályok miatt csak eseménysort zúdítanak a tanulókra a múlt plasztikus feltárása és a történelem nagyjainak emberközeli bemutatása helyett. Annak ellenére, hogy sokan siettek a tanárok segítésére a szemléletes és emberközpontú tanítás érdekében. A TIT diasorozatot jelentetett meg, a múzeumok a múzeumi órákhoz adtak ki vázlatot, a levéltárak szakemberei helytörténeti szemelvényköteteket állítottak össze. E nagyon értékes szemléltetőeszközök a legnagyobb gondon azonban nem enyhítettek. Megmaradt a tananyag zsúfoltsága és a rendelkezésre álló óraszám sem emelkedett és ennek következtében a segítés szándékával készített szemléltetőanyagok és szemléltetőeszközök sem válhattak mindennapossá a történelemórán. Az utóbbi időben azonban ez a kétségkívül dicséretes és köszönendő segítségnyújtás is elérőtlenedett, a nagyobb költséggel előállítható eszközökről pedig csak tervek és elképzelések születtek. A helytörténeti diasorozatok nem jelentek meg, nem készültek el a helytörténeti audiovizuális sorozatok sem, továbbra is hiányoznak sok helyütt a levéltári xerox- és fénymásolatok. Mindez éppen akkor, amikor az audiovizuális kultúra terén a szó szoros értelmében technikai forradalom játszódik le. Pár éven belül természetes eszköz lesz az iskolában a videomagnó, amihez azonban már kész műsorokkal, programmal, felvételekkel kell jelentkezni. Erről azonban most még szó sincs. Időközben az iskolák és a helytörténeti műhelyek jól indult közeledése is lelassult. (Győrött például az utolsó időben a főépület felújítása miatt a múzeum lezárult az iskolák előtt és néhány évvel ezelőtt sorra megjelenő helytörténeti szemelvénykötetek is elapadtak.) Ez éppen akkor következett be, amikor a tanulók figyelme és érdeklődése fokozott módon fordult a helytörténet felé. Ugyanakkor évről évre több tanuló ír helytörténeti-honismereti pályázatot, az ifjúsági honismeret mozgalommá szélesedett, szerte az országban működnek honismereti szakkörök és nyaranta számos honismereti tábor szerveződik. A problémák egyik forrása, hogy a közgyűjtemények egymástól elszeparáltán keresték az utat az iskolákhoz és a segítségnyújtás során is iskolai keretekben gondolkodtak, és ezért nem születtek nyitottabb formák. Külön gond, hogy (bár voltak és vannak biztató kezdeményezések) nem alakult ki tevékeny együttműködés pedagógusok és helytörténeti kutatók között. (Nem véletlenül szerepelt a Győr-Sopron megyei Pedagógiai Intézet pályázati kiírásában a pedagógusok és más szakemberek együttműködésének lehetőségét elemző pályázati téma.) 52