LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - A közművelődésről. Indoklás. • 1976.10.26 [1976:V. tv.]

közművelődési igények változása szerint is. A törvényjavaslat külön rendelkezik (21. §) az oktatásinevelési intézmények feladatairól, továbbá a közművelődést szolgáló valamennyi intézmény és az oktatási-nevelési intézmények egymásra épülő, összehangolt tevékenységéről. 5. A javaslat összefoglalóan (22. §), majd intézmény-, illetőleg tevékenységtípusonként állapítja meg (23—28. §) a közművelődést szolgáló egyes intézmények, tevékenységek (a művelődési otthonok, a közkönyvtárak, a könyvkiadás és terjesztés, a sajtó, a rádió, a televízió, a filmgyártás és forgalmazás, a művészeti intézmények, a tudományos intézetek, az egyesületek és szövetségek, a múzeumok és levéltárak, a műemlékvédelem, az egészségügyi intézmények, a testnevelési és sportszervek, a szórakoztatás intézményei) sajátos, egyben alapfunkcióikhoz is igazodó közművelődési feladatait; ezzel a közművelődés szolgálatába állítja a kulturális élet teljes intézményrendszerét. Kifejezésre juttatja az intézmény-, illetőleg a tevékenységtípusra leginkább jellemző feladatot, és ezt állítja a közművelődési célok szolgálatába. III. fejezet A közművelődés irányítása és feltételei (29—37. §.) 1. A törvényjavaslat 29—31. §-ai tartalmazzák a közművelődés irányítására vonatkozó rendelkezéseket. A szocialista államban a közművelődés egységét az irányítás útján is biztosítani kell. A közművelődés ugyanakkor több irányú és sokágú tevékenység és ebből az is következik, hogy a közművelődés irányításáért és összehangolásáért való felelősséget pontosan meg kell határozni, mind a tevékenység feltételeinek biztosítása, mind pedig folyamatos fejlesztése érdekében. A javaslat a közművelődés irányítását az állam feladatává teszi és ellátását a Minisztertanács, valamint a tanácsok útján biztosítja. Egyúttal rendelkezik a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek megfelelő kapcsolódásáról az állami irányító munkához, illetőleg az együttműködés kölcsönös kötelezettségéről. 2. A személyi feltételekről szólva (32—33. §) a törvényjavaslat külön kiemeli az értelmiség társadalmi kötelességét a közművelődés fejlesztésében. A közművelődés személyi ellátottságának csak viszonylag kis hányadát adják a hivatásszerűen foglalkoztatott szakemberek. Ma és hosszú távon a jövőben is az jellemzi ezt a munkát, hogy nagymértékben az értelmiségi dolgozók széles körének társadalmi tevékenységére épül, s az értelmiség egészének rendszeres közreműködését igényli. Ennek érdekében rendelkezik a javaslat a felsőoktatási intézmények felelősségéről az értelmiség felkészítésében, hivatástudatának elmélyítésében, valamint a közművelődési szakemberek képzésében. A közművelődésben dolgozó szakemberek, illetőleg társadalmi munkások nagy közösségeket érintő, fontos és igényes feladatokat látnak el, olykor nehéz körülmények között. Társadalmi megbecsülésük azonban még gyakran elmarad végzett munkájukhoz képest. A javaslat ezért kimondja, hogy a közművelődési célok és feladatok megvalósításában részt vevő szakemberek és társadalmi munkások tevékenységét minden szerv köteles támogatni, továbbá gondoskodni munkájuk erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. 3. A közművelődés anyagi feltételeinek és fejlesztésének biztosítását a javaslat (34—35. §) elsősorban az állam kötelezettségévé teszi. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a központi és tanácsi eszközöket a társadalmi szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek saját anyagi eszközeikkel kiegészítsék, hozzájáruljanak a közművelődés fejlesztéséhez. Módot ad a közművelődési intézmények és tevékenységek közös támogatására. A javaslat 36. §-ának (1) bekezdésében foglaltak a közművelődést szolgáló anyagi eszközök megállapítására, elosztására és felhasználására elvi jelentőségű követelményeket határoznak meg. Az anyagi eszközök oldaláról is érvényesíti a közművelődés egységét — a kulturális termékek és szolgáltatások tömeges hozzáférhetőségének biztosításával —, a kultúra demokratizálását, valamint a társadalmi érdekek elsődlegességét. A rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználása ma még sok esetben tervszerűtlen, vagy nem a céloknak megfelelő. A javaslat a tervszerűség fejlesztését a közművelődési feladatok, illetőleg az eszközök éves és középtávú tervezésével, az anyagi eszközök felhasználása — országos, területi és helyi — összehangolásának javításával, az intézményhálózat telepítésének a településfejlesztési tervhez való igazodásával, valamint a hatékony állami és társadalmi ellenőrzéssel kívánja szolgálni. _ . VI. fejezet Hatálybalépés és végrehajtás (38. §.) A javaslat a törvény végrehajtását a Minisztertanács feladatává teszi, és a Minisztertanács határozza meg, hogy a végrehajtásról hogyan, illetőleg milyen szervek útján gondoskodik. 1976. évi VI. törvény a tanácstagok választásáról7 1. §. (1) Az Alkotmány 42. § (2) bekezdése — amely a tanácstagok öt évre szóló választásáról rendelkezik — az országgyűlési képviselők 1980. évi általános választásának napján lép hatályba; 7 A kihirdetés napja: 1976. október 26.