LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Oktatás, művelődés, levéltárpedagógia - Balázs Péter: Győr város történetének kérdései: Győr a feudalizmus végén. • 1964. [LSZ 1964/1-2. 214-232. p.]

- £-. u i m A referátum keretei nem engedik meg a mozgalmas és fordulatokkal teli két esztendő történetének még vázlatos ismertetését sem. Erre viszonylag bőséges irodalom áll rendelkezésre, s itt csupán az események társadalmi hátterére és alapjára irányitjuk a figyelmet. Az 1847-es országosan Ínséges esztendő nem kimélte meg a megpróbáltatásoktól a gabonaraktárak városát, Győrt sem. Az ősz folyamán a szegényebb népelem hosszú sorokban kigyózott az ingyen kenyeret osztó bódék előtt, a vagyonosabb polgárok pedig különféle eszközökkel (adakozás a kenyérosztás céljaira, gabonakereskedőket védő cikkek a helyi sajtóban) igyekezett az egyre jobban megnyilvánuló elégedetlenséget lecsillapitani. 1848 elején hozzájárult ehhez még a gabonakereskedelem pangása miatti munkanélküliség is, aminek következtében a város kétségbeesetten sürgette a Helytartótanácsot, hogy hagyja jóvá a bástyafal bontásának folytatásához szükséges épületvásárlásokat, mert különben a város utcáin és piacán naponként Összecsoportosuló tömeg a "közbátorságot" is veszélyezteti. A forradalmi megmozdulások tömegbázisa tehát adva volt. A 48 eleji európai forradalmi megmozdulások hirére szinte egyidőben reagáltak a győri konzervativok és radikálisak. Az előbbiek az állampapír rok árfolyamának esésétől féltek (Balogh Kornél Győr megyei követ március 3-án fel is szólalt e tárgyban az országgyűlésen), a radikálisok viszont Kossuth március 3-i felirati javaslata mellett tüntettek (Lukács és az akadémiai ifjúság által rögtönzött gyűlés március 4-én a szinházi előadás szünetében). Március közepétől egymást követték a népgyűlések, amelyeken a tömeg zömét mindig a hajóslegények, szállítómunkások és napszámosok - az egykorú napló és a városi tanácsülési jegyzőkönyv szóhasználata szerint a "proletárok" -, továbbá a hozzájuk csatlakozott céhlegények, valamint az akadémiai ifjak alkották, a vezetők és szónokok pedig Lukács Sándor és a radikálisok voltak. A városnak valósággal mámoros napjai ezek, amikor a tömeg minden alkalmat felhasznált a népgyűlésre és a tüntető felvonulásra. (Március 15-én például több népgyűlés volt a városban, este pedig nagyszabású fáklyás felvonulást rendeztek, amelyen 6-8 000 ember vett részt . A következő nap a színházban volt ünnepség* 17-én pedig az akadémiai ifjúság kezdte meg a középületekről a császári sas eltávolítását. Még aznap nagy pompával megtörtént a vöröse sákós magyar és a feketecsákós német polgárőrség egyesítése. A forradalmi lelkesedés legreprezenta-