LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - „Zala Balatonja” A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára Tudományos Konferenciája (Káli Csaba). Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 89-93.
Hírek gül a fürdőélet beindulásának multiplikációs hatásait vette górcső alá, úgy mint a Balatonkörnyék urbanizálódása, a közlekedés fejlődése, a paraszti polgárosodás, általában a polgári éthosz elterjedése, a fürdőtelepek révén a korszerű építészeti eljárások megjelenése, új kulturális identitás kialakulása, amely például a Balaton-kultuszban öltött testet, de ide tartozott az idegennyelv tudás felértékelődése is. Az előbbi előadás kronológiai folytatásaként is felfogható volt dr. Paksy Zoltánná a MNL Zala Megyei Levéltára főlevéltárosának előadása, mely „A Balaton idegenforgalmi szerepe a két világháború között” címmel kalauzolta el a hallgatóságot a tömegturizmus kialakulásának korszakába. Előadásában kiemelte, hogy az idegenforgalom központilag koordinált fejlesztése az 1910-es évek elején kapott nagyobb lendületet a pár évvel korábban, potens személyekből létrejött Balatoni Szövetség révén. Ténykedésük első elemét, a külföldre irányuló propaganda szervezését az első világháború sajnálatos módon eliminálta. A háború és az azt követő zavaros időszak után 1920-ban a Balaton külön kormány biz to st kapott. A tó vendégforgalmának fejlesztése ekkor részben más irányt vett. Célközönségként a felső társadalmi csoportok helyett a középosztályt, különösen a tisztviselői réteget próbálták ide csalogatni. A Balaton szerepköre azért is fokozódott, mivel a trianoni döntések miatt a tengerpart és számos, más ország területére került melegvizű (gyógy)fürdő elérése komplikáltabbá, drágábbá vált, amiből a „magyar tenger” vagy pl. a szomszédos Hévízgyógyfürdő profitált. A balatoni idegenforgalom fejlesztésének fontos mérföldköve volt a kormány 1931-ben hozott rendelkezése. Ennek értelmében — többek között — a tó három km-es környezetét üdülőövezetnek minősítették, ami megkönnyítette a célirányos idegenforgalmi fejlesztéseket. Létrejött a Balatoni Intéző Bizottság, melynek tagjai a minisztériumok képviselőin kívül az érintett megyék legmagasabb közigazgatási vezetői voltak. A háború majd a pénztelenség után a húszas évek második felében tért magához a balatoni idegenforgalom, amely a harmincas években teljesedett ki, egyre szélesebb tömegek számára téve elérhetővé a Balatoni nyaralás lehetőségét. A nap utolsó előadását Haás% Gabriella^ a keszthelyi Balatoni Múzeum muzeológusa tartotta meg „Úttörőtáborok a keszthelyi térségben 1950—1989” címmel. A második világháború után, különösen a hatvanas évektől minden korábbinál szélesebb tömegek célpontjává vált nyaranta a Balaton. A szocialista rendszer egyik sajátos idegenforgalmi „intézményévé” fejlődött az úttörőmozgalom szárnyai alatt a gyermeküdültetés rendszere. Amíg az ötvenes években, de még a hatvanas években is jellemzően szó szerinti tábori körülmények között zajlott a táboroztatás, addig a hetvenes évektől már elterjedtebbé vált az állandó jellegű épületekben való elhelyezés és az iskolai szintnél magasabb szintű koordináció. Ettől kezdve a tábori élet is szabályozottabbá vált, formalizálódott, a korábbi évekre jellemző kötetlen, spontán programok aránya csökkent. A táborok is tipizálódtak, specializálódtak, létrejöttek az úttörőmozgalom számára utánpótlást biztosító vezetőképző-táborok, illetve a speciális képző táborok, ahol a tanulás is hangsúlyt kapott. Először Balatonedericsen, majd Balatongyörökön működött ilyen jellegű tábor. A hetvenes években a megyei tanács és KISZ Zala Megyei Bizottsága vette át a táboroztatás megyei szintű koordinálását a városoktól és a járásoktól. Az előadó a prezentációjában képileg is illusztrálta az úttörőtáborok fizikai megjelenését, belső életét. A rendszerváltozással átalakult a táborozási gyakorlat, az úttörő szövetség 1990-től nem vett részt az iskolások tömeges nyaraltatásában. A megyei tanács tulajdonában maradó táborokat a Zalai Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kezelte tovább, szervezte a turnusokat: a kedvezményes áron meghirdetett férőhelyekre az iskoláknak külön kellett pályázni, és a csoportok mindegyike hozta a saját programját. Az átfogó, egységes, olcsó tömegüdültetés ezzel megszűnt. A szervezők tervei szerint az elhangzott előadások rövidesen nyomtatásban is megjelenhetnek. Káli Csaba 91
