LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Fiziker Róbert: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2016. évi vándorgyűléséről. Levéltári Szemle, 66. (2016) 3. 7-

Fiziker Róbert 22 részt, a szakmailag színvonalas előadások mellett sor kerülhetett kérdésekre, rövid párbeszédekre is. A szekcióülés végén P. Holl Adrien, Budapest Főváros Levéltárának állományvédelmi főosztályvezetője köszönte meg minden előadónak, hozzászólónak és látogatónak a részvételt. * Az Oktatás- és tudománytörténeti szekció munkáját Varga Júlia főlevéltáros, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Levéltárának igazgatója előadásával kezdte meg, aki a magyarországi diákegyesületek megalakulását, szervezetét és kezdeti működésüket, valamint – elsősorban az 1872-ben megalakult budapesti Egyetemi Körre koncentrálva – azoknak a politikai mozgalmakba történt bekapcsolódását mutatta be. A diákegyesületek történetével elsőként Ludwig Rezső és Szemenyei Kornél 1900-ban megjelent összefoglalója foglalkozott, akik maguk is az Egyetemi Kör vezetői voltak. A diákegyesületek működésének megindulása és fénykoruk – a többi egyesülethez hasonlóan – a dualizmus első fele volt. Valamennyi ekkor létezett felsőoktatási intézményünkben léteztek diákegyesületek: az általános egyletek mellett segélyegyletek, szak-, illetve sportegyletek. A vezérszerepet az ifjúsági életben, a diákegyesületek vezetésében számarányából, de tanulmányai jellegéből fakadóan is a jogászság játszotta. Az egyetemi, akadémiai ifjúság – a jövő intelligenciája – mindig érdeklődött a politika iránt, a szélesebb közvélemény által hangoztatott politikai nézeteket vallotta és véleményét különféle gyűléseken, szimpátia- vagy ellenszenvtüntetéseken, fáklyásmeneteken, utcai zavargások alkalmával, később a saját sajtójában (Egyetemi Lapok) fejezte ki. Minden jelentékenyebb politikai kérdés az Ausztriával való közjogi viszonnyal volt kapcsolatos. Az ifjúság mindig a függetlenség elvei mellett szállt síkra, így főleg az ellenzéki, függetlenségi párt számíthatott megnyilvánulásaira, támogatására, de bizonyos kérdésekben (mint például az egyházpolitikai kérdések) még a kormánypárt is. Az ifjúság maga sem volt egységes – elsősorban Budapesten beszélhetünk belső ellentétekről – de a század végéig uralkodóak maradtak a liberalizmus eszméi, minden modern gondolkodású fiatal vallotta a szabadelvűség eszméit. Varga Júlia előadását példákkal zárta azokról a különböző politikai megmozdulásokról, amelyeken a résztvevő budapesti egyetemi ifjúság nyomatékos véleményt nyilvánított: ilyenek voltak az 1889-es véderővita tüntetések, az 1891-es memorandum mozgalom és 1894–1895-ben az egyházpolitikai reformok. Szögi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Egyetemtörténeti Kutatócsoportjának tudományos vezetője, aki a levezető elnöki feladatokat is magára vállalta, előadásában először a 19. század végének és a 20. század elejének világnézeti, politikai küzdelmeiről szólt, amelynek általános jellemzője volt a vallásellenesség és a természettudományos világnézet mindenhatóságába vetett hit. Ez a folyamat Európa számos országában kultúrharc kialakulásához vezetett, amelyben nem csekély szerepet játszott az egyetemi ifjúság. Ezután az előadó bemutatta a hazai kultúrharc sajátosságait, kitérve az 1900–1918 közötti folyamatokra. Beszélt a megalakuló felekezeti diákegyesületekről és a velük szemben fellépő radikális baloldali ateista szervezetekről, elsősorban a Galilei Körről. Példákat hozott fel arra, hogy ez az ideológiai harc milyen szélsőséges példákat produ-