LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Műhelybeszélgetés „A szocialista rendszer történetének kutatása, a korszak iratai feltárásának és értékelésének problémáiról” (Mátyás Zoltán). Levéltári Szemle, 66. (2016) 2. 89-93.

Hírek 90 Előadása második részében Koltai Gábor ismertette, hogy milyen típusú tanácsi és pártiratok kerültek a BFL-be, illetve milyen levéltári munkákat végeztek ezeken az iratokon. A szocialista időszakban, illetve a rendszerváltás után a kötelezően átveendő tanácsi iratok egy jelentős része – helyhiány miatt – nem került levéltárba, hanem azok a tanácsoknál, önkormányzatoknál maradtak. Ekkoriban a fővárosi és kerületi tanácsi vezetőtestületek üléseinek anyagát vették át főként, illetve a szakigazgatási szervek iratait az 1950–1963 közötti periódusból. A 2004-ben átadott új levéltári épülettel lehetőség nyílt arra, hogy ne csak a törvényileg kötelezően levéltárba utalt iratokat vegyék át, hanem olyanokat is, amelyek az újabb kutatási trendek szerint érdekesek, maradandó értékűek lehetnek. Jelenleg is folynak olyan iratértékelések, amelyekkel mélyítenék az átveendő iratok körét, így sor került a műszaki-építési iratok, az ipari-kereskedelmi, valamint a gyámügyi iratok értékelésére, valamint tervezik a lakásügyi iratok értékelését is. Kutatói kérésék alapján megfigyelhető, hogy a tanácsi iratok iránt folyamatosan nőtt az elmúlt években az érdeklődés, a pártiratok esetében ugyanakkor hullámzás figyelhető meg. Ezek erős összefüggésben vannak a levéltári feldolgozásokkal, illetve digitalizálásokkal. Kiemelte, hogy amíg a tanácsi korszak vezető testületeinek iratanyagát ülésenként elkülönítve, könnyen lehet kutatni, addig a szakigazgatási szervek korabeli (iktatószám szerinti) rendezése a tematikusan kereső kutatók munkáját igencsak nehézzé teszi. A 2014–2015-ös év tendenciái alapján azonban mégis az figyelhető meg, hogy a kutatók részéről a szakigazgatási szervek iratanyaga kapta a nagyobb figyelmet, ami szintén jelzi a megváltozott kutatói érdeklődést. A pártiratok kezelése – bár nem állami levéltárakban őrizték azokat a rendszerváltás előtt – nem különbözött lényegesen a tanácsokétól, azaz elsősorban a vezető testületek, valamint az alájuk tartozó osztályok, illetve az alapszervezetek legfontosabbnak vélt iratai kerültek megőrzésre. Levéltári rendezések, napirendi jegyzékek készítése, mikrofilmezés és digitalizálás, illetve adatbázisokban összegyűjtött archontológiakészítések jellemzik napjainkban a pártiratokkal kapcsolatos levéltári munkát. Jövőbeni terveikről elmondta, hogy a jegyzékek, illetve iratok digitalizálásra helyezik a hangsúlyt. A fővárosi pártszervezet vezető testületi iratanyaga immár 2011 óta elérhető az interneten, e munka folytatásaként kerül sor először a Magyar Dolgozók Pártja kerületi vezető testületi jegyzőkönyveinek digitalizálására. Koltai Gábor ezután arról tájékoztatott, hogy befejeződött a Fővárosi Tanács és Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága jegyzőkönyveinek digitalizálása, amelyeket a Hungaricana portálon elérhetővé tettek. A társadalomtörténeti és helytörténeti kutatásoknak nagyon fontos forrásai lehetnének a fővárosi és kerületi tanácsi osztályok, illetve a pártapparátus iratai, amelyekről elmondta, hogy azok jelenleg még kevéssé kiaknázottak. Ezek feltárását csak rendezett állapotú iratokkal lehet segíteni. Fontosnak tartotta bizonyos időközönként újraértékelni a levéltár iratértékelési és rendezési szempontjait, valamint a lehetőségekhez mérten támogatni az új kutatási igényeket, hiszen a levéltárak irataik rendezésével befolyásolják a jövőbeni tudományos munkákat. Ezzel összefüggésben lényegesnek nevezte azt, hogy ebben a döntési szituációban szoros kapcsolat alakuljon ki a kutatókkal. Véleménye szerint a kommunikáción van még mit javítani, de reményét fejezte ki aziránt, hogy a rendezvény előrelépést jelent e probléma megoldásában. A rendezvény következő előadója Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Fejér Megyei Levéltárának igazgatója volt, aki előadásában először ismertette a megyei levéltárakba került szocialista kori irattípusokat, de egyben a korszakhatárok megállapításának problémájára is felhívta a figyelmet. E tekintetben a tanácsi iratoknál egyszerűnek látta a helyzetet (1950-es korszakhatár), a pártiratok esetében ezt már nehezebbnek ítélte meg. Kiemelte, hogy az ipari vállalatok, az iskolák, valamint a jogszolgáltatási szervek esetében szintén rendkívül kérdéses a korszakhatár megjelölése. A 2014-es év kutatói összlétszámának statisztikája alapján elmondta, hogy a szocialista kori iratok kutatóinak száma kb. 10%-ot tett ki, az ügyfeles kutatások esetén ez a szám már kb. 90%-ot mutatott. Megjegyezte azonban az adatokat árnyalva, hogy a szocialista kori iratanyag a levéltárukban őrzött iratmennyiség kb. 70-75%-át teszi ki. A korszak iratait