LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete VII. Tudományos Nyári Táboráról (Kádár Zsófia - Kántor Balázs). Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 96-101.

Hírek 99 tokrácia hasonló gyakorlatába. A széles forrásbázisnak köszönhetően több mint 53 címeres gyűrűspecsétet, kódex-, épület és sírkőábrázolás tanulmányozására volt lehetőség. Címerhasználat tekintetében négy típust különböztetett meg: családi vagy nemzetiségi címert használó, frissen nyert címerrel rendelkező, idegen származású és egyéni címerhasználatú főpapok csoportját. Példákon keresztül mutatta be az említett típusokat, majd pedig a forrásbázisok szerint csoportosította a főpapi címerek ismertetését. Összességében megállapította, hogy a vizsgált korszak egyházi elitje címerhasználata megfelelően reprezentálta az adott személy származását, státuszát és tulajdonát. Humanista műveltségüknek köszönhetően helyenként reprezentáció tekintetében felül is múlták a világi arisztokrácia szokásait. Tölgyesi Nóra Mihael Kritobulos görög történetíró Bizánc bukását és II. Mehmed szultán uralkodását ismertető könyvét mutatta be. A szerzővel kapcsolatban elmondta, hogy a görög származású történetíró mindenféle részrehajlás és megbízhatatlan forrás mellőzésével igyekezett tárgyilagosan bemutatni az eseményeket. Kritobulos részben állást foglal ugyan a város bukásának okairól, ám nem bocsátkozik mélyebb elemzésbe. Véleménye szerint az oszmán hódítás mindössze a „birodalmak átöröklődésének elvét” követte. Könyvében sokat foglalkozik II. Mehmed személyével. Dicséri hadvezéri erényeit, valamint az Isztambul újjáépítésében végzett munkáját. Utóbbi keretében a szultán birodalma fővárosává tette az Isztambullá átkeresztelt települést és pompázatos építkezései mellett a város korábbi lakosságát is visszafogadta, újra kialakítva ezzel egy multikultúrális metropoliszt. Mátyás Zoltán a székelyek 1890 és 1913 közötti, az Amerikai Egyesült Államokba történő kivándorlását vizsgálta. Megállapította, hogy az elvándorlás legfőbb oka Székelyföld elmaradottságában rejlett. A tradicionális mezőgazdasági termelés, a termelő területek rossz minősége illetve csekély mennyisége, az ipar, a bankrendszer a nagyvárosok és a kereskedelem szinte teljes hiánya késztette a székely embereket arra, hogy az „El Dorádóként” emlegetett Amerikába menjenek. Mindezt erősítette bennük a már kivándorolt rokonaik levelei, valamint a hazaküldött pénzösszegek is. A liberalizációs gazdaságpolitika mindenfajta átmenet nélküli bevezetése is a helyieket sújtotta és az idegeneket juttatta előnyhöz. A kormányzat és a székely társadalom is igyekezett fellépni a jelenséggel szemben a Székely Kongresszus (1902) illetve a Székely Társaságok megszervezésével. Előbbi eredményeképpen jött létre a székelyföldi miniszteri kirendeltség (Székely Akció). Az intézkedések ellenére a KSH adatai szerint 1913-ig közel 8300 székely hagyta el hazáját. Az előadó referátuma végén kitért a sajtó szerepére, valamint a kutatás további irányainak lehetőségére is. A nap utolsó előadásában Veres Kristóf rámutatott, hogy a diplomatika segítségével nemcsak az oklevelek hitelességét és keletkezésének időpontját állapíthatjuk meg, hanem mindez segítséget nyújt az intézménytörténeti kutatásokhoz is. Vizsgálatai alapján azon kérdésekre próbált választ találni, hogy a kancellárváltások miként befolyásolták az okleveles gyakorlatot, illetve az okleveles formulák változásai vajon egybeestek-e az új kancellár kinevezésével. Előadásában Ugrin és Kilit egri prépost időszakát vette vizsgálat alá, azon belül is II. András keresztes hadjáratának kancelláriára gyakorolt hatásait. Az oklevelek részeinek vizsgálata alapján megállapította, hogy különböző mértékben formulás oklevélrészek különbözőképpen reagálnak a változások hatására, ugyanakkor mindezek nagyjából egy időben történnek. Az előadó hangsúlyozta, hogy az egyes korszakok sokszor alig 2-3 évben mérhetőek csak. Referátuma lezárásaként az 1216-ban megkezdett reform eredményeit szemléltette Ugrin és utóda Kilit tevékenységének bemutatásával. A harmadik nap első előadásaként Vajda Tamás, az MFLSZ elnöke az egyetemi levéltárak eddig megjelent forrásközlései közül az 1944 és 1980 közötti egyetemi és kari tanácsülési jegyzőkönyvek adatbázisát emelte ki. Elmondta, hogy a Szegedi Egyetem irattípusai közül a tanrendek, az évkönyvek, valamint a hallgatói nyilvántartás majdnem egészében fennmaradtak, míg az iktatott iratok a gyakori selejtezések miatt hiányosak. A kutatást nehezítheti, hogy az