LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesülete VII. Tudományos Nyári Táboráról (Kádár Zsófia - Kántor Balázs). Levéltári Szemle, 66. (2016) 1. 96-101.

96 HIREK BESZÁMOLÓ A FIATAL LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE VII. TUDOMÁNYOS NYÁRI TÁBORÁRÓL 2015. JÚLIUS 9–11. 2015. július 9–11. között mintegy 40 fő részvételével, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával került sor a Fiatal Levéltárosok Egyesülete immáron VII. Tudományos Nyári Táborára, amelynek helyszíne hagyományosan Badacsony volt. „Az élet a háború(k) után...” című három napos konferencia első napján – illeszkedve a II. világháborús évfordulóhoz – meghívott előadók mutatták be a levéltárukban található releváns forrásokat és a témában végzett eddigi kutatásaikat. Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának (MNL FML) igazgatója előadásában a Fejér megyei közigazgatási iratokon keresztül mutatta be a szovjet megszállás helyi eseményeit. Azoknak az atrocitásoknak a feltárására koncentrált, amelyek halállal vagy nemi erőszakkal végződtek. A hatás-ellenhatásként is értelmezhető a német, illetve a szovjet katonák által elkövetett visszaélések mérlege, ami a front többszöri hullámzása után a helyben maradó szovjet hadsereg „javára” dőlt el. Az előadó elmondása szerint a megyei fő- és alispáni, illetve tiszti főorvosi iratok teljes, a főszolgabírói iratok nagy részének hiánya miatt értékelődött fel a közigazgatási iratanyag, amelyet több éve tartó adatbázis-fejlesztés eredményeként kiegészít a halotti anyakönyvek anyaga. A vizsgált időszakot három korszakra, illetve altémára osztotta: 1. a német, magyar és a Vörös Hadsereg által egymás katonái ellen; 2. a polgári lakosság ellen; 3. 1944 márciusától kb. 1947-ig a szovjet katonák által a polgári lakosság ellen elkövetett atrocitások. Végkövetkeztetésként elmondta, hogy a szovjet megszállás igen nagy veszteségeket okozott Fejér vármegyében. Perczel Olivér, Budapest Főváros Levéltára levéltárosának esettanulmányában az Angol Park államosításának körülményeit ismertette a hallgatósággal. A Park 1896-os alapítása után, több telephelyváltást és eszközbővülést követően az 1930-as évekre már több mint 40 játék – pl. csodakerék, vízisikló, elvarázsolt kastély, gokart pálya – szórakoztatta a látogatókat. 1944–

1945-ben több bombatalálat is érte a szórakoztatóhelyet, ám 1945 márciusában mégis megnyílt a park, amelynek működtetését a főváros a szórakoztatóipar hírhedt alakjának, Herentál István vállalkozónak adta át a következő évben. Az államosításra az ürügyet egy, a német tulajdon szovjet részre való átadásáról szóló rendelet adta, majd (többszöri áttétellel) a Szovjet Állami Hivataltól átkerült a park tulajdona a főváros kezébe. A Fővárosi Vidámpark Községi Vállalat néven bejegyzett vidámpark, amelynek mozija már 1946 óta szovjet filmeket vetített, 1950-ben a munka ünnepén nyílt meg, új, „nevelési célú” játékokkal, amelyek például a „régi világ urainak haszontalanságát” vagy viaszból készült mezőgazdasági eszközöket mutattak be. Miután 1951-