LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a „történettudomány és levéltárak” konferenciáról (Garadnai Zoltán). Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. 89-92.
Hírek ta véleményét, és a provenienda elv győzött. Aki ezt kétségbe vonja, nem ismeri az ezekkel kapcsolatos vitákat. Előadása végén megfogalmazta azon véleményét, hogy nem szabad átrendezni az anyagot, mivel az további problémákat szül. A problémák megoldására elsődlegesen a digitalizálást és az adatbázisok készítését javasolta, és ebben a munkában a történészeknek és a levéltárosoknak együtt kell dolgozniuk, ami újfajta kapcsolatot jelenthet a két oldal között. Statuesek Zoltán főosztályvezető (MNL OL) a „Google it” című előadásában a levéltárak új feladatait, a digitális világ lehetőségeit és kihívásait foglalta össze, majd közvetkeztetésében megfogalmazta: „közös keresők nem ellentétesek a provenienda elvével, azt megerősítik, a tematikus átrendezést szükségtelenné teszik”. Gyáni Gábor professzor gondolatait fontosnak tartotta, és az amerikai példát követve (2012-es ITHAKA kutatás tapasztalatait ismertetve) hangsúlyozta, hogy a kutatási szokások az elmúlt években lényegesen megváltoztak, a kutatásra fordított idő átalakult, a kutatók rövid idő alatt a lehető legtöbb információt szeretnék összegyűjteni (pl. digitális formában), az információk feldolgozása pedig otthon történik, vagyis a másolatkészítés szerepe megnövekedett. A legfontosabb feladat az online segédletek (adatbázisok) készítése, és az internetes keresés lehetőségeinek szélesítése. Javasolta, hogy a történészek kutatásairól Magyarországon is legyen felmérés, illetve felvetette, hogy az oral history kutatásról is legyen konferencia. Páljfy Géza témacsoport vezető (MTA BTK TTI) „A történettudomány szövetségese vagy kiszolgálója? A levéltárak szerepe kora újkori történelmünk kutatásában” című előadásában Szatucsek Zoltánnak a levéltár kiszolgáló szerepére vonatkozó gondolataival vitába szállva, a történészek és a levéltárosok közötti hagyományos szakmai kapcsolat jelentőségét emelte ki, és a két szakma szövetségét, a közös érdekek fontosságát hangsúlyozta. Fodor Pál előadásához kapcsolódva kiemelte, hogy a levéltári kutatás intellektuális kalandot és felfedezést jelent, és ebben az adatbázisok, vagyis a digitális világ eszközei csak újabb lehetőséget jelentenek, de nem lehet általuk pótolni a személyes kutatás sajátosságait. Tapasztalatait felsorolva a kutatás nyomozó szerepét emelte ki, és hangot adott azon véleményének, hogy az iratok átrendezése megvalósíthatatlan, és a pertinencia elv alkalmazása esetén az iratok kontextusa értelmezhetetlen lenne. Ezek a források a magyar tudomány közös forrásai, ehhez közös együttműködés szükséges és nem kell a történészek vágyait a levéltárakra rávetíteni, hanem segíteni kell azok működését. A levéltári iratok feltárása a legfontosabb, és a levéltári anyag diktálja a tudományt, és szemben az elméletekkel, amelyek változnak, a levéltári források változatlan értéket jelentenek mindannyiunk számára. Weimann Köbért tudományos helyettes (Hadtörténeti Intézet) „Kossuth-levél, gatyaszámla. A pertinencia el alapján rendezett levéltári állagok kutatásai” című előadásában osztotta meg kutatási tapasztalatait. Az iratok rendezésében egyszerre volt proveniencia és pertinencia alapú rendezés. Előadásában az 1848-1849. évi iratok feldolgozásának ellentmondásait mutatta be, és a felsorolt rendezési anomáliák kezelésére (a kronologikus rendezés logikátlan, hiányos és nehezen kutatható) a megoldást az iratok digitalizálásban, és így a Bécsben és Budapesten egymástól szétválasztott iratok virtuális egyesítésében látta. ÍJjváry Gábor főiskolai tanár (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) az „Ugrás a sötétbe... A 20. századi iratok kutatásának és feldolgozásának problémái” című elő91
