LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Beszámoló a Békés Megyei Levéltár idei konferenciájáról (Nagy Dóra). Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 71-72.

Hírek, vetkezményei voltak. Ugyanakkor ezeknek a katasztrófáknak is köszönhető, hogy paradigmaváltás következett be az árvízi védekezésben. A konferenciát Erdés^Adám, a megyei levéltár igazgatójának A nagy gazdasági válság társadalmi következményei Békés meg/ében címmel megtartott előadása zárta. Az előadó külön felhívta arra a figyelmet, hogy a természeti katasztrófákhoz hasonlóan egyes társadalmi katasztrófák bekövetkezése is megjósolhatatlan, és néha még a következményei is súlyosabbak. Magyarországra rengeteg külföldi bankkölcsön áradt, az 1930-as évekre az ország eladósodott. A helyi gazdák is ebből a pénzből próbálták növelni, modernizálni birtokaikat. Ebben az időszakban Békés megye lakosságának több mint 60%-a élt a mezőgazdaságból, akiket több szinten is sújtott a válság: csökkent a felvásárló erő, az agrárnépesség nehezen talált munkát (ha mégis, akkor viszont rendkívül alacsony munkabérért). A kialakult helyzet miatt az 1931-1932-es években Gyulán ínségkonyhát hoztak létre, emellett ínségmunkára is volt lehetőség (a diplomások az önkormányzatnál dolgozhattak), de ínségbúzát is osztottak. Sok megyei lakosnak nem segítettek ezek az intézkedések, az elégedetlenség kedvezett a különböző szekták, szélsőséges mozgalmak terjedésének. Csak az 1933-1934-es német—magyar gazdasági szerződéseknek köszönhetően — amelyek felvevőpiacot teremtett a mezőgazdasági terményeknek — stabilizálódott a helyzet. Gyulán a jelenlévők szeretetteljes légkörben, érdekes és tanulságos előadásokat hallgathattak meg. A referálok közel hozták a letűnt századok katasztrófáit, illetve azt, hogyan próbáltak meg az akkori emberek harcolni, vagy inkább együtt élni egyrészt a kiszámíthatadan természettel, másrészt a folytonos változásokat hordozó társadalommal. Ismét bebizonyosodott az, hogy a természeti és gazdasági katasztrófák sokszor összefonódnak, és legtöbbször egymás okozói. Aki részt vett a konferencián, a régiek küzdelmét látva, talán erőt is merített a jelen kor túlélésére. Nagy Dóra BESZÁMOLÓ A XII. VÁGSELLYEI LEVÉLTÁRI NAPOKRÓL Sokszor ismételt tény, hogy a rendszerváltás óta eltelt több mint két évtizedben megnőtt a családkutatás népszerűsége. A töretlen népszerűség magával hozta a résztudomány fejlődését és a kutatói igényesség növekedését, így a családkutatók nemcsak az egyházi és polgári anyakönyveket lapozzák át, de más irattípusokat is felhasználnak a családok múltjának minél részletesebb feltárására. A rokoni szálak pedig gyakran nyúlnak a mai határainkon túlra és több kutató még akkor is felkeresi a szomszédos országok levéltárait, ha a szükséges anyakönyvekhez itthon mikrofilmen hozzáférhet. Ezért, már csak a kutatók tájékoztatása szempontjából is hasznos, ha egy magyarországi levéltáros némi ismeretet szerez a szomszédos országok levéltári gyakorlatáról. Nagyszerű pódiumai ennek a tanulásnak a levéltáros vándorgyűlések, ahol a külföldi vendégek előadásain vagy személyes beszélgetéseken keresztül tanulhatunk egymástól, egymásról. Még hasznosabb egy határon túli levéltárban tartott szakmai konferencia. A vágsellyei levéltári napok már több mint egy évtizede nagyszerű lehetőséget nyújtanak a szlovák, magyar és cseh levéltárosok tapasztalatcseréjének. Ebben az évben A% egyén és család sorsa a dokumentumok tükrében címmel, immár 12. alkalommal rendezték meg a konferenciát. Ezúttal négy ország (Szlovákia, Magyarország, Csehország és Románia) levéltárosai hozták el előadásukat a személyes történelem kutatásában elért legújabb eredményeikről, a levéltárak által nyújtott szolgáltatásokról, fejlesztésekről és perspektívákról. Nóvák Veronika, a vágsellyei levéltár igazgatója bevezető előadásában a családkutatás lehetőségeinek szlovákiai helyzetképét vázolta fel. Szlovákiában az állami anyakönyvek csak 1906-ig kerültek levéltárakba, az újabbakat a helyi hivatalok őrzik. 1954-ben viszont minden egyházi 72