LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Múlt és jövő asztalainál. Beszámoló a Fiatal Levéltárosok Egyesületének konferenciájáról (Décsey Sándor). Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. 60-65.

Hírek, lyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény; A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény) nem megfelelő. Nincs meghatározva a közszereplők, magánemberek elhatárolása, és a gyakorlatot farizeusnak tartja, hiszen az anonimizálás ellenére szinte bármely szereplő visszakereshető, és nincs tisztázva, kit lehet felelősségre vonni az adatok közvetett közlése miatt. Sőt, az a kérdés is felmerül, hogy hasonló jogi szabályozás mellett kialakítható-e valaha az anonimizálás általános, bevett történészi gyakorlata? A délelőtti szekció utolsó előadója C^ingel Szilvia, a Centropa Magyarország Zsidó Családtörténeti Kutatóközpont Közhasznú Társaság munkatársa volt. Elmondta, hogy intézményük a Centropa Közép-Európai Kutatási és Dokumentációs Központ részeként dolgozik, amely az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztriában bejegyzett nonprofit szervezet. Célja a közép-és kelet európai zsidóság 19. század végi — 20. századi életének dokumentálása, az összegyűjtött dokumentumok közzététele és minél szélesebb körű felhasználása korszerű adatrögzítő és információs technikák felhasználásával. Előadásában a Központ „Zsidó élettörténetek a huszadik században" című projektjét mutatta be, amelynek során az első olyan online adatbázist hozták létre, amiben mindenki számára hozzáférhetők és kutathatók a zsidó élettörténetek és a hozzájuk tartozó családi fényképek valamint családfák. Eddig több mint 220 magyarországi és határon túli magyar ajkú zsidóval készítettek életútinterjút. Kapcsolódó adatbázisukban közel 5000 archivált fénykép található. Az 1910 és 1935 között született interjúalanyokat a háború előtti életükről, családjukról, háborús élményeikről, a háború utáni újrakezdésről, a szocializmus évtizedei alatti életükről, és életük 1989 utáni alakulásáról kérdezték. Digitálisan rögzítették a családi fényképeket és dokumentumokat, amelyeket a részletes családfával, valamint az élettörténetek megszerkesztett változatával együtt rendszeresen föltesznek weboldalunkra, a www.centropa.hu.-ra. Az anyag angolul is hozzáférhető a www.centropa.org címen, ezáltal nem csak a hazai vagy magyarul tudó kutatók, hanem egy jóval szélesebb kör számára válnak elérhetővé és hasznosíthatóvá. Munkájuk egyik érdekes részeként mutatta be azt, hogy a Centropa az archivált anyagából életközpontú és „felhasználóbarát" tananyagot készít. Az interjúkat rövid interaktív DVD filmekké alakítják át. Többségük egyes szám első személyben elmesélt történet gyermekkorról, iskoláról, szerelmekről, olvasmányokról, családi nyaralásokról, munkáról, vallásosságról, ünnepekről. A korszerű információs technika gazdag lehetőségeinek kihasználásával az eredmény izgalmas, szellemes és fordulatos, igazolja a mondást: egy kép sokszor többet mond, mint ezer szó. Ezt az előadás végén a honlapjukról bemutatott kisfilmmel a hallgatóság is megtapasztalhatta. A Centropa által kutatott anyagot az internet mellett folyamatosan bemutatják ismeretterjesztő szemináriumokon, rendhagyó történelem órák, kiállítások keretében. A konferencia végén egy kerekasztal-beszélgetésre került sor. Témája az egyetemi MA szintű levéltáros képzés megújítása volt. A beszélgetés felkért hozzászólói között helyet kaptak a képzési és a foglalkoztatói oldal képviselői is. Előbbieket Borsodi Csaba rektorhelyettes és Körmendi Tamás adjunktus, utóbbiakat Rác% György az MNL OL és Kenyeres István a BFL főigazgatóhelyettese valamint Sárközi János a PRIV-DAT Kft. szakmai igazgatója képviselte. A beszélgetést Körmendi Tamás vezette fel egy rövid összefoglalóval az eddig elkészült tervekről, koncepcióról. Elmondta, hogy a BA szintű képzés két évvel ezelőtti átalakítása után merült fel, hogy szükséges az MA szintű képzés megreformálása annak érdekében, hogy a hallgatók a levéltárak igényeinek megfelelő tudásanyaggal kerüljenek ki az egyetemről. A közel egy évtizeddel ezelőtt kialakított jelenlegi levéltáros MA képzés (amely az egyetlen az országban) két szakirányon képzett hallgatókat. Az egyiken — amely a Közép- és koraújkori munkanevet viselte - elsősorban korszakos kutató-történészeket képez ennek megfelelő képzési tervvel, míg a másik — új- és legújabb kori munkacímmel — „terepre" próbál levéltárosokat képezni. Ugyanakkor jelenleg nincs felsőfokú irattáros képzés hazánkban, miközben különböző helyekről érkező jelzések alapján lenne rá igény. Amikor felmerült az ilyen irányú, szélesebb értelemben „records management" jellegű képzés felvétele az oktatásba, adta magát, hogy a meglévő két szakirányt is átalakítsák. így alakult ki a jelenlegi elképzelés, ami három szakiránnyal számol az 63