LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Bojtos Gábor: Beszámoló a XIV. Jász-Nagykun-Szolnok megyei levéltári napról. LSZ 61. (2011) 4.

H írek Dr. Mészáros Kálmán — akinek szűkebb kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc - kiváló ismerője a kuruc katonai felső vezetésnek. Előadásában Cséplés^ János kuruc ezereskapitány pályaívével ismertette meg a hallgatóságot. A szatmári békeokmány majdnem félszáz aláíróinak egyike Cseplész János volt, aki a jászkun lovasezred maradékának mindvégig kitartó részével tette le zászlóit a majtényi síkon, s látta el kézjegyével a békeokmányt. A Rákóczi-szabadságharcban 1705 elején tűnt fel kiskunsági kerületi vicekapitányként, aki a Kiskunság által kiállított lovasszázadokat is vezényelte alezredesi rangban. 1705-ben aláírta a szécsényi országgyűlésen létrejött konföderáció szövetséglevelét. Midőn a kiskun századokat 1707 nyarán Berthóty István brigadéros Sőtér Tamás által vezényelt ezredéhez, majd 1709 őszén a jász regimenthez csatolták, Cseplész megtarthatta alezredesi rangját. A szabadságharc végén az összevont jászkun lovasezred parancsnokaként szerepelt. 1709-ben nemeslevélért fordult a fejedelemhez. Nem tudjuk Rákóczi teljesítette-e a kérést, de 1712-ben Károlyi Sándor közbenjárására armálist nyert 111. Károlytól. Nagykőrösön telepedett le, s ott hunyt el 1724-1728 között. Karrierje a Rákóczi-szabadságharc katonai vezetőinek egyik példája. Negyedik előadóként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem fiatal doktorandusza, Thiele Adám előadása következett ,A Rákóczi korabeli vadászszámszeríjak gyártástechnológiája és működése" címmel. A közelmúlt egyik szerencsés folyamata, hogy a régészet tudományához kapcsolódóan, vagy azon belül egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek korabeli tárgyak, folyamatok, események reprodukálására. Az előadás egy ilyen technikatörténeti kísérletet, pontosabban egy 16. századi és egy Rákóczi-korabeli korhű acélíves vadászszámszeríj elkészítését, majd az elkészült fegyverek működését 3D-s mechanikai modelleken keresztül mutatta be. Kitért a korabeli múzeumi darabok felépítésére, leghangsúlyosabban azok lakatszerkezetére, működésére, majd a korabeli technológiák felhasználásával történő replikakészítés sarkalatos pontjaira, nehézségeire. A lőfegyverek elterjedéséig az acélíves számszeríjak a középkori Európa csatatereinek legpontosabb és legnagyobb átütőerővel rendelkező távolra ható kézifegyverei voltak, később pedig a nemesi vadászatok nélkülözheteden kellékeit adták Magyarországon egészen a 18. század végéig. Az előadó ismertette a számszeríjakkal elvégzett hatásossági kísérleteket, és az eredményekből levonható következtetésekről is beszámolt. Ezek a gyártástechnológiai, mechanikai és hatásossági vizsgálatok a kísérleti régészet szemüvegén keresztül az európai had- és technikatörténet, illetve a magyar kultúra egy fontos szeletét tárják fel és értelmezik eg}' kissé szokadan, de annál több újat hozó aspektusból: gépészmérnöki oldalról. Bojtos Gábor, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkatársa látványos előadásában közel 300 év eseménysorát követte végig. A II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak újratemetése kapcsán hallhattunk a 19-20. századi újratemetések forgatókönyveiről, a „nagy temetésekkel" kapcsolatos politika kisajátítási törekvéseiről. Ezután az előadó végigvezette a hamvak hazahozatalának — egyáltalán nem egyszerű - útját a 18. század végétől 1906-ig. Az előadó nemcsak a fontosabb országos eseményeket vázolta fel, hanem településről településre végigkísérte az 1903-as, 1906-os megyei történéseket, pl. abádszalóki alapítvány, jásztelki Rákóczi-vendéglő, Thaly Kálmán karcagi díszpolgársága, kisújszállási fáklyás felvonulás és dühös ifjúság, tiszakürti Rákóczi-kút. Mezőtúron két héten keresztül ünnepi programok sorát tartották, a Rákóczi nevét viselő büszke település pedig ekkor ünnepelte 25 éves fennállását. A fejedelem hamvainak hazahozatala politikai és társadalmi eseménynek számított az egész országban és a vármegyében is. A kávézásra, rövid eszmecserékre alkalmas szünet után a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár részvételével zajló, határon túli magyar vonatkozású forrásfeltáró kísérleteket mutatta be Kujbusné Dr. Mecsei Eva, az intézmény igazgatónője. A „Tehetőségek és lehetetlenségek" című előadás egy különleges helyzetről, a történelem viharai által megosztott régió kutatási lehetőségeiről, illetve annak levéltárszakmai, olykor politikai nehézségeiről szólt. Minthogy Szabolcsból, Szatmárból, Beregből, Ungból, Ugocsából és Kővár vidékről kisebb-nagyobb irategységek, töredékek találhatók a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban, ezért elengedheteden a határon túli levéltárakkal olyan kapcsolatot kialakítani, amely alapját képezheti a források feltárásának, feldolgozásának. Bár az 1970-es évektől vannak már eredményei a szabolcsi intézménynek — egy alkalommal történt iratcsere, több éve folyamatosan szervezett, közös konferenciák, főként iratjegyzékeket és tanulmányokat publikáló kiadványok —, az országok kultúrpolitikájának változása, a levéltárak forráshiányos költségvetése és a személyes szimpátia vagy antipátia megléte miatt leginkább csak körbe-körbe járásról lehet beszélni. 62