LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Márfi Attila: Beszámoló a „Kémek; ügynökök, besúgók” című szombathelyi konferenciáról. LSZ 61. (2011) 3.

Hírek 15. századi kormányzati információáramlás gyorsaságára hívta fel a figyelmet, ami az adott körülmények között ugyancsak figyelemreméltó teljesítmény volt. Dominkovits Péter (Sopron) kémkedéssel (is) foglalkozó familiárisok esetét tárgyalta a Bocskai-felkelés idején. Előadásában olyan egyedi részletekre is felhívta a figyelmet, amelyek a korszak kutatóit is elgondolkodhatják. Időrendben haladva Kerekes Dóra (Budapest) immár a Habsburgok 16—17. századi „Titkos Levelezői Hálózata" múltját vázolta fel, rendkívül részletesen, szinte módszertanát adva a „célszemélyek" és az adott ügy, esemény sikeres felderítéséhez. Ezt követően Soós István (Budapest) a bécsi titkosrendőrség szolgálatában álló pesti egyetemi tanárok titkos tevékenységét vázolta fel az 1790—1830 közötti időszakban. Ami elsősorban az akkori szellemi elit megfigyelését jelentette. Öt követte, mintegy kiegészítve az előző előadást Pajkossy Gábor (Budapest), aki a magyarországi kormányzati informátorhálózatok reformkori viszonyait ismertette. Szorosan idetartozott Hermann Róbert (Budapest) „A hírszerzők és kémek az 1848—1849. évi szabadságharcban" c. előadása, amely az ekkor zajló szintén fontos hírszerzői tevékenységet mutatta be. Deák Ágnes (Szeged) Haynau és Geringer ügynökeiről beszélt „Rendőrinformátorok és hadbíróságok" c. értekezésében. Ezt követően kissé békésebb vizekre evezve Kövér György (Budapest) a „000" fedőnevű ügynökről, adott alapos ismertetést, aki a Ferencvárosban 1884-ben az antiszemiták között tevékenykedett. Bebest György (Pécs) Jevno Azevet, egy sikeres orosz kettősügynököt mutatott be a 20. század elejéről, meglehetősen ritka, orosz bibliográfiai forrásokra hagyatkozva. Végül Katona Csaba (Budapest) az első világháború híres kémnőjének, Mata Harinak az idők során változó hazai interpretációjáról beszélt. Mondhatni nagy sikerrel, a tőle megszokott egyedi látás és előadásmódnak köszönhetően. Mint látható, egy témára felfűzhető az előadások sora, mégis változatos és színes volt a konferencia, amelyet jelentős számú hallgató tisztelt meg jelenlétével, a Mediawave hagyományainak és nem utolsó sorban az izgalmas tematikának megfelelően. De természetesen az ötletgazdákat és a szervezőket, jelesül a Vas Megyei Levéltár munkatársait is fontos kiemelnünk a sikeres és színvonalas konferencia megrendezéséért. Ezek után nem is lehet kétséges, hogy a konferencia alapján megjelenő kötetet is széles körű érdeklődés fogja kísérni! Márfi Attila Esterházy — konferencia Veszprémben Példaszerű magyar—szlovák együttműködés Esterházy-ügyben Az Esterházy-család cseszneki ágának levéltára, amely a rendszerváltásig csak korlátozottan volt kutatható, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltárba került. Az Észak-Dunántúl, a Felvidék és különösen Veszprém megye török hódoltság utáni birtoklás- és társadalomtörténetét nem lehet az Esterházy-család levéltára/levéltárai nélkül kutatni. A 17. század közepétől az említett terület legnagyobb birtokosai lettek az Esterházyak. A család cseszneki ágának jelentős birtokai voltak a Felvidéken Trencsén, Bars, Nyitra és Pozsony megyékben, valamint Fejér, Vas, Sopron és Veszprém megyékben (Ácsteszér, Csesznek, Lókút, Gyirót, Magyarszentkirály, Németszentkirály, Magyarszombathely, Németszombathely, Szentlászló, Réde és Sikátor). Az Esterházycsalád ifjabb, fraknói grófi ágának levéltára a háború alatt, majd az 1956-os pusztulás következtében legnagyobbrészt megsemmisült. Az Esterházy-uradalmak közül a pápai és cseszneki uradalmak Magyarországon őrzött iratai jórészt elhamvadtak, a megmaradt részeket a kisebb családi levéltárak fondjai közé helyezték el. Ezeknek az iratainak feltárása és közkinccsé tétele nem csupán a Veszprém megyei történetírásnak, hanem az országos agrár- és uradalomtörténeti kutatásoknak is fontos forrásává válhat. A 2011. október 6-án és 7-én Veszprémben megrendezett konferencia hiányt pótolt, felhívta a figyelmet forrás-együttes jelentőségére Forrás: Heti Válasz, K. G. 84