LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Csönge Attila: Népbíróság-történeti konferencia Bács-Kiskun megyében. 2011. május 23. LSZ 61. (2011) 2.

Hírek. ségi Párt aktivistái ellen indítsanak eljárásokat. Végül 1950 után az MDP kivételével valamennyi párt helyi szervezete felfüggesztette tevékenységét, s ezzel népbíráik légüres térbe kerültek. A szegedi után a kecskeméti népbíróság működésének vizsgálata következett. Rigó Róbert, a Kecskeméti Főiskola tudományos munkatársának „A Kecskeméti Népbíróság szerepe az elitváltásban és működésének néhány sajátossága" című előadása a Karsai László által is említett pártadan igazságszolgáltatás avagy megtorlás dilemma köré épült. Bár a háború utáni új hatalom törekedett a szovjet megszállás előtti elittel való leszámolásra, és gyakran az eszközökben sem válogatott, a korábbi elit tagjainak is akadt lehetősége, befolyása a védekezésre. így jellemzően a korábban alsóbb pozíciókban lévőkre sújtott le brutálisabban a rendőrség és az igazságszolgáltatás gépezete, és arra is akadt példa, hogy egy szerencséden ártadan kisember gyors elítélésével és kivégzésével statuáltak példát. Magukat a népbírákat is hol jobbról, hol balról érte politikai támadás az esetlegesen túl szigorúnak, vagy enyhének tartott ítéleteik miatt. Ezen ítéletek megítélése ugyan napjainkig viták kereszttüzében áll, ám Rigó szerint egy-egy népbíróság működése alapján nem lehet országos érvényű megállapításokat tenni, mivel ebben az időszakban az államhatalom szűk volt és a helyi erőviszonyok játszottak meghatározó szerepet. Pontosabb képet akkor kaphatunk, ha az egyes népbíróságok ítélkezési gyakorlatát vizsgáljuk, s ennek részleteit egyes konkrét ügyek kapcsán próbáljuk meg feltárni. Gyenesei József, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatója „A zsidótörvények végrehajtása a Kaposvári Népbíróság periratainak tükrében" címmel fejtette ki gondolatait. Előadása első részében a zsidóellenes rendelkezésekről, azok gazdasági, majd közéleti-politikai hatásairól szólt. Bár az említett diszkriminatív jogszabályok születése formai értelemben véve mind jogszerűen zajlott, az előírások tartalmilag kétségtelenül igazságtalanok és erkölcsbe ütközőek voltak, ami azért is bizonyult fontos szempontnak, mivel a népbírósági jog visszaható jellege ellenére is csak abban az esetben emelhettek vádat zsidóellenes cselekményekért, ha a gyanúsított személy a zsidókat érintő jogszabályokat nem megfelelően hajtotta végre. így az átvizsgált ötvennyolc per irataiból az a döbbenetes kép rajzolódott ki, hogy a zsidóüldözéssel kapcsolatos eseményekért indult eljárások általában felmentéssel végződtek. Az egyes perek terheltjei által elkövetett bűncselekmények különfélék voltak, a közös bennük csupán annyi, hogy tetteseik hivatalos minőségükben eljárva, tevékenységi körük túllépésével hajtották végre azokat. Az emberi rosszindulat ezen megnyilvánulásainak számos példájával szolgáló előadás közérthető, világos magyarázattal szolgált a „törvényes jogtalanság" fogalmának jobb megértéséhez. Ezt követően 7Jnner Tibor egyetemi tanár „A magyarországi népbíráskodás a XXI. századból visszatekintve" című előadásában 1945-től egészen a rendszerváltáskor megkezdődött semmissé nyilvánításokig adott áttekintést a politikai perek sajátosságairól. Mint kiderült, a klasszikus jogelvet már a kezdeti szakaszban lefolytatott eljárásokban is megsértették. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletének módosításával lehetővé tették aló. életévüket betöltött személyek esetében a halálbüntetést, amivel elsősorban a nyilasterror fiatalkorú tetteseit kívánták sújtani. A népbíróságok már ekkor a megfélemlítés politikai eszközévé váltak, és alaptalanul lefogott személyeket is elmarasztaltak. Az ítéletek egy része hamis tanúvallomásokra és a nyomozati szakaszban erőszakkal kicsikart beismerő vallomásokra épült. Az 1946. évi VII. tc., az ún. hóhértörvény a kommunista diktatúra kiépítésének eszközévé vált, lehetővé tette a leszámolást a nem munkáspárti csoportosulásokkal, sőt a kommunista mozgalom Demény Pál nevével jelzett, nem moszkovita frakciójával is. Másrészt viszont a népbíróságok által 1945—1950 között kiszabott börtönbüntetések több mint fele egy évnél rövidebb időtartamú volt, ami gyakorlatilag a vizsgálati fogság idejével egyezett meg. Bár a rengeteg adalékból nehéz volna bármit is kiemelni, pusztán érdekességként említést érdemel, hogy 1948—1949-ben olyan népbíróságok ítélkeztek, amelyeket alaki törvénytelenséggel alakítottak meg, hiszen MDP helyett még mindig MKP és SZDP szerepelt az ide vonatkozó törvényben. Ugyanígy kitért többek között az 1956-os forradalom után újra felállított népbíróságok jogsértéseire is. Zinner Tibor elmondása szerint 110