LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Kocsis Piroska: „Asszonysorsok a Rákóczi-szabadságharcban" Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. LSZ 61. (2011) 2.

Kocsis Piroska való megfelelése nem engedik, hogy átadja magát a búskomorságnak és a tédenségnek. Barkóczy Krisztina a 18. századi körülmények között is a 17. századi nagyasszony típusát testesíti meg. Ebben habitusán kívül, valószínűleg szerepet játszott kelet-magyarországi mivolta is, amely Nyugat-Magyarországhoz képest másfajta életmódot és másfajta szocializációt jelentett még a főnemesség köreiben is. Barkóczy Krisztina következetesen konzervatív értékrendjében a társadalmi helyzetéből adódó kötelességek teljesítése állt az első helyen, s 1725-ben bekövetkezett haláláig végig egyenrangú társa férjének. A délelőtti előadások utáni szünetben nyílt meg Egy puszta bábban, üres kamarában — Károlyi Sándorné és a kuruc világ címmel a levéltár kamara-kiállítása. Kovács Ágnes megnyitó beszéde előtt Sebestyén Márta és Andrejszki Judit hangjában és hangszeres játékában gyönyörködhettek a megnyitó résztvevői, és többek között a sárospataki kulcsár énekeskönyvből, majd régi magyar táncdalokból adtak elő részleteket. A konferenciához kapcsolódó tárlat Károlyi Sándor felesége, Barkóczy Krisztina és a Károlyi család mindennapjaiba enged bepillantást. A látogatók az eredeti levéltári dokumentumokon kívül a kor több jelentős tárgyi emlékét is megtekinthették, például a Károlyi Sándor leányát, Károlyi Klárát 18. századi díszöltözetben ábrázoló portrét, amit a Magyar Nemzeti Galéria adott kölcsön a Levéltárnak. A festmény alapján készítette el Náray Tamás divattervező a Károlyi Kláráéhoz hasonló ruhakölteményt, ami szintén ott látható az „eredeti" mellett. A Kralovánszky Márta által készített, 18. századi férfi öltözéket pedig a Gödöllői Kastély Múzeum bocsátotta a levéltár rendelkezésére. A Magyar Nemzeti Múzeumtól kölcsönkapott korabeli cipő, legyező, fejfedő és hímzések a korabeli öltözködési szokásokba engednek bepillantást. A kiállításon látható az a nagyméretű, festett családfa is, ami Károly Sándor megbízásából, nem sokkal a szatmári békekötést követően készülhetett. Erre utal, hogy a családfán már a Károlyi család bővített, grófi címere látható. A szürkébe hajló háttéren kis földhalomból emelkedik ki az 1669-ben született Károlyi Sándor és felesége, Barkóczy Krisztina — a korban egyedülálló — kettős ősfája, amely hét generációt foglal egybe. A kettős ősfa arra is utal, hogy Barkóczy Krisztina férjének egyenrangú, méltó társa volt. A kiállítás megtekintése után a délutáni előadások sorában Lac^lavik György, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa a Károlyi család nemzetségi levéltárának Rákóczi-kori irataiból kiadott DVD-t mutatta be Acta Rakocziana címmel. A DVD több mint 30 000 felvételt tartalmaz levelekből és mustrakönyvbeli információkból. A DVD-t Laczlavik György és Mészáros Kálmán állította össze és szerkesztette hosszú évek kitartó munkája eredményeként. A résztvevők néhány részletet láthattak a DVD-ből, „amit adatbázisnak, segédletnek kell tekinteni, mivel nem egy tudományos igényű feldolgozás". Tompos Lilla, a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténésze, szakmúzeológus a „mante, mancsét, mantilia..." című előadásával a 18. századi magyarországi divat rejtelmeibe avatta be hallgatóságát, amit XIV. Lajos uralkodása óta egyértelműen Franciaország határozott meg. Az ott készült színes, pikáns, könnyed öltözeteket Európa királyai és előkelő udvartartásaik is igyekeztek követni. A magyarországi helyzetet a század első harmadától leginkább a szépírók munkáiból ismerhetjük, de a levéltári források is bőséggel tájékoztatnak bennünket a korabeli divatról, az öltözetek anyagáról, színéről, fazonjáról, a legnépszerűbb ruhadarabokról és azok viseléséről. A Ráday és a Károlyi család tagjai is a nyugati divathoz alkalmazkodtak, amikor a nyomott virágmintás és tarka kartonból, batisztból varratták ruhadarabjaikat. A 18. században kedvelték ugyan a vörös színárnyalatokat, a vöröset, a karmazsint, a rózsa és a szegfű színét, de egyre gyakrabban előfordult a zöld, a sárga, a gyöngy és a hamuszín is. A magyar főurak ízlése is megváltozott, amikor a korábbi vörös helyett II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a Károlyi és Ráday grófi család férfitagjai a kék színárnyalatba öltöztek legszívesebben. A világoskéket gyakran ezüsttel együtt hordták, de a forrásokban olvashatunk violaszínű posztóról is. A 18. században 72