LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Széchenyi István és kora a levéltári források tükrében. Konferencia a Magyar Országos Levéltárban (Kocsis Piroska). LSZ 60. (2010) 4.

Hírek mégsem történt meg, ennek legvalószínűbb oka az elégtelen földesúri javadalmazás lehetett, ám források hiányában csak találgatni lehet. Ha plébániát nem is sikerült alapítani, a 700 főt befogadó templom 1824-ben elkészült, felszentelésére 1829. április 2-án került sor. Dominkovits Péter, a Győr-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltárának főlevéltárosa Széchenyi és Sopron városa kapcsolatát mutatta be az 1830-as évekre vonatkozóan. Széchenyit különösen szoros szálak fűzték Sopronhoz, ezért a város büszkén őrzi a „legnagyobb magyar" emlékét. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen kapcsolata volt a vármegyének és a városnak Széchenyivel, akkor Viszota Gyula kutatásaira kell támaszkodni. О művében jelezte, hogy a megye már a kezdetektől, vagyis 1816-tól felfigyelt Széchenyi megyei szereplésére, és ahogy egyre magasabb, országos ívű pályát futott be, a törvényhatóság megpróbált azonosulni és kapcsolatot keresni vele. Az 1830-as években a vármegye támogatta Széchenyi István koronaőri kinevezését, 1845-ben pedig elsőként gratulált ahhoz, hogy Széchenyi a Helytartótanács keretében a magyar közlekedésfejlődésre létrehívott bizottság elnöke lett. Valójában a megye ezzel jelezte, hogj' Széchenyi magas pozíciójából gondot fordíthatna a vármegye helyzetének (vízhálózat) megoldására is. Széchenyi és Sopron kapcsolatáról egy teljesen más irányú feldolgozással is rendelkezünk. E munka szerzője Ostör József, a város két világháború közötti időszakának országgyűlési képviselője, jeles történetbúvár, aki nemcsak forrásokat adott ki, hanem autentikus levéltári forráskutatás révén megpróbálta Széchenyinek a városhoz való viszonyát tisztázni. Ez azért is fontos, mert Vághy Xavér Ferenc előterjesztésére Sopron város legelső díszpolgára gróf Széchenyi István lett 1835. február 20-án. Ez szimbolikus értékű tett volt, amit egyértelműen jelzett, hogy Sopron négy díszpolgára közül három magas rangú katonatiszt volt, akik a Habsburg Monarchia nemzetek fölötti katonai elitjéből kerültek ki, de Széchenyinek kifejezetten a polgári erényeit hangsúlyozták. A díszpolgári cím adományozása után Széchenyinek elmélyült a kapcsolata a várossal. Többet tartózkodott itt, bár Sopronban sem földje, sem háza nem volt (ezeket bátyjai örökölték). Széchenyinek, díszpolgári címének elnyerése évében, vagyis 1835-ben megajánlottak egy létszám feletti választópolgári pozíciót is, vagyis a közgyűlés tagjává választották. A vármegye és Széchenyi között kialakult kapcsolat a vármegye részéről is eredményes volt, hiszen Széchenyi nevéhez fűződik a Győr—Sopron postaút kiépítése, 1836-ban pedig meghatározó szerepe volt a soproni gőzmalom alapításában, mivel maga is részvényes volt. Széchenyi és Sopron kapcsolatában fontos szerepet töltött be a Sopron—Bécsújhely vasút felavatása 1847-ben. Összegzésként az előadó megállapította: a kölcsönösség és viszonosság jelmondatának jegyében látható, hogy eg}' adott település, egy vármegye és eg}' személyiség kapcsolata mennyire sokrétű és szerteágazó. Katona Csaba, a Magyar Országos Levéltár levéltárosa (Az idealizált hős: Széchenyi István alakja Slachta Etelka naplóiban) és Kocsis Piroska, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa (Naplótöredékek. Gondolatok Széchenyiről Podmamczky Erigyes naplójában) előadásaiban közös mozzanat, hogy mindkét visszaemlékező Széchenyinél sokkal fiatalabbként írta meg emlékeit a „legnagyobb magyar"-ról. Slachta Etelka, a felnőtté váló fiatal lány számára a gróf nemegyszer „csak" a csodált férfi volt, míg Podmaniczky számára a tisztelet egész életét meghatározta, és tevékenysége — főleg a főváros építésében — Széchenyi tanácsaitól elválaszthatadan volt. Katona Csaba Slachta Etelka naplója alapján világította meg Széchenyi István alakját. Előadásának elején nagyvonalakban vázolta Etelka családi helyzetét, a helyi (soproni) társa-75