LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - A Békés Megyei Levéltár megyetörténeti konferenciája (Kujbusné Mecsei Éva). LSZ 60. (2010) 4.

Hírek zőkönyvek és a követjelentések kinyomtatása. Ezt Reviczky kancellár — bár veszélyesnek találta — megakadályozni nem tudta, ahogy pl. a szatmári követjelentések vagy az 1830. szeptember 9-i közgyűlés jegyzőkönyvének megjelenését sem, csupán a megyék közti levelezést igyekezett a posta révén gátolni. A körlevél keletkezésének kivizsgálására, amely az úrbéri törvényjavaslatok elutasítása után Békésből indult, adminisztrátort rendeltek ki Békésbe. Közismert, hogy az uralkodó leiratát több megyével együtt Szatmár is elfogadta, ezért Kölcsey lemondott a követségről. Békés megye azonban nem döntésnek, hanem a kérdés elnapolásának tekintette az uralkodó véleményét, követutasítását nem vonta vissza, sőt döntéséről értesítette a többi vármegyét is. A veszélyesnek ítélt körlevél szerzőjének tartott Nóvák főjegyző ellen a kancellár szankciókat kért. Királyi adminisztrátor érkezett a megyébe az ügy kivizsgálására, amelynek végén leváltották a főispánt. Ezen ügy kapcsán Deák Ferenc is kifejtette véleményét, sérelmesnek tartva a megyei levelezés korlátozását. A megyei politikai véleménynyilvánítás korlátozására más példát is találunk e korból: Wesselényi Miklós elmondott beszédéért történő perbefogását, valamint az adminisztrátori rendszer bevezetését. Az előadás jó példa volt arra, hogy nemcsak a forrásokban rejlő adatok, hanem egy-egy jellemző irat (pl. körlevelek, kinyomtatott közgyűlési jegyzőkönyvek), az irattípus keletkezésének körülményei, jellemzői, útja, mennyisége is fontos információkat tartalmaz mindazok számára, akik a múltat komplexebben vizsgálják. Rendkívül érdekes és tanulságos volt Héjjá Julianna Erika (Békés Megyei Levéltár) imponáló forrásismeretről tanúskodó előadása a megyebeli hivatalnokokról. Békés megye sajátos helyzetűnek mondható, hiszen a 18. század elejétől szinte az egész megye Harruckern János György báróé volt. Megyebeli birtokosok így jószerivel nem lévén, dunántúli és felvidéki nemesek vállaltak hivatalt a vármegyei tisztikarban. Főként azok jöttek hivatalnokoknak, akik nem tudtak bekapcsolódni az árutermelő gazdálkodásba, és be kellett, hogy érjék a rosszul fizető hivatallal. Békésben 1715-ben született statutum a tisztségviselők választásáról. Bár háromévente kellett volna tisztújítást tartani, 1828-ig hatévente tartottak. 1819-től az egyes tisztségekre három jelölt volt, közülük szavazással választottak. Két tisztújítás között a megüresedett helyre — a rendek javaslata alapján — a főispán állított helyettest. Az előadás legizgalmasabb része, a hivatalviselők vizsgálata, más megyék kutatóinak is mintául szolgálhat. A dinasztiák, akiknek első tagjai szerencse vagy tehetség révén indultak, szövevényes családi kapcsolataik révén jutottak előre. A családi stratégia szerint itt is, mint általában a gazdálkodásban részt vevő 1-2 fiú testvéreinek, katonai vagy hivatalnoki pályát kellett választani. Ennek is köszönhető, hogy 1848-ra megtizenháromszorozódott az 1715-ben alakult tisztikar létszáma. Békés megyében 123 család alkotta a vizsgált korban a hivatali elitet. A látványos diagramokat tartalmazó süde-ok szemléletesen illusztrálták a tisztviselők számának alakulását, a ranglétrát. Az átlagos szolgálati idő hét év volt, alispánok esetén négy év. Az egyes tisztségeknek megvolt a korsajátossága: a fiatalok falusi jegyzők, uradalmi alkalmazottak lettek, a középkorúak megyei aljegyzők, alügyészek. A tanítók rendszeresen vállaltak jegyzői feladatokat, és a vármegyei tisztségekbe léphettek tovább. Előfordult az is, hogy a vármegyei tisztviselők falusi tisztséget vállaltak, de vezetett út a megyétől az országos kormányszervek felé is. Az egyes életútelemzések során fény derült arra is, hogy az egyik legjobb tőkének a karrierhez vezető úton a házasság bizonyult. Az alapos, érdekes és új megközelítéseket is tartalmazó kutatás eredményeit összefoglaló dolgozat az év elején könyvben is megjelent. Bizonyára sokan forgatják majd! A konferencia utolsó előadója, Káli Csaba igazgató-helyettes (Zala Megyei Levéltár) komoly feladatot vállalt magára: húsz percben felvázolni a vármegye feladat- és hatásköri 58