LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - A levéltári iratok és a rendszerváltás. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban (Kocsis Piroska). LSZ 60. (2010) 1.
Hink katonai elhárítás a BM III/IV. csoportfőnökség feladata volt, addig a katonai hírszerzés a Magyar Néphadsereg vezérkarának II. csoportfőnökségéé. Ezután 1989 történéseinek sodrába ágyazva vázolta a magyar állambiztonsági szerv helyzetét, utalva az ún. iratmegsemmisítési (Duna-gate) és megfigyelési botrányokra, amelyekbe 1990 januárjában belebukott a BM akkori vezetése. Az előadás következő részében az átalakulás folyamatát vette sorra, amely az országgyűlés által hozott törvények mentén volt követhető. Az előadás hangsúlyozta, hogy a jogutód nélkül megszüntetett III/III. csoportfőnökség állománya nem került, kerülhetett át tömegesen a főnökség feladatait átvevő Nemzetbiztonsági Hivataléba, különösen nem az 1990 nyarán létrejött alkotmányvédelmi vonalra. Az előadás záró gondolatai az 1990. február 14. (ekkor szüntették meg a BM. III. főcsoportfőnökséget) előtt keletkezett iratok sorsát tárgyalta, kitérve az elmúlt majd két évtized iratátadási gyakorlatára és anomáliáira is. Soós Viktor Attila levéltáros előadásának címe az alábbi volt: Hivatalból Titkárság — Az egyházak feletti állami ellenőrzés átalakítása 1988—1990 között. Az előadó levéltári dokumentumokkal illusztrálta, hog) 7 az Állami Egyházügyi Hivatal 1987. december 17-én, fennállása óta első ízben tehetett jelentést az Országgyűlésnek az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról, amely szerint „Hosszú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak és vallásfelekezetek kapcsolata. [...] Hazánkban a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalanul érvényesül". Ezt követően ismertette, hogy 1989. május 23-án a Minisztertanács Kabinetülése elfogadta a szervezeti változásokra tett előterjesztést, amelynek értelmében a Minisztertanács 1989. június 26-ai ülésén jogutód nélkül megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt. Ugyanekkor egy minisztertanácsi rendelet a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülése érdekében az állam és az egyházak, felekezetek közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdések és az ilyen jellegű kormányzati döntések véleményezésére, előkészítésére Vallásügyi Tanácsot hozott létre, amelynek elnöke a művelődési miniszter lett. A művelődési miniszter gyakorolta mindazokat a jogokat, amelyeket az akkori törvények értelmében az állam hatásköre volt az egyházakkal kapcsolatban (pl. pénzügyi támogatás, felekezetek bejegyzése stb.). Az Országos Vallásügyi Tanács 1989. október 20-án tartotta alakuló ülését, megszüntetésére 1990. június 13-án került sor. A szünet utáni előadások sorozata Ólmosi Zoltán Munkásőrségből Népőrség? Az átmentés kudarca című előadásával folytatódott. Az előadó a Munkásőrség sikertelen küzdelmét ecsetelte a megmaradásra. Megállapította, hogy7 a mintegy 60 000 főt számláló Munkásőrséget a rendszerváltás idején mind több bírálat érte, a támadások azonban az állomány nagy többségét együtt tartották, sőt, a „tagság" inkább erőteljesebb politikai fellépést várt a Munkásőrséget formálisan 1989. május 8-ig irányító MSZMP-től. A társadalomban zajló folyamatok azonban egyre inkább a felszámolás, a megszüntetés felé sodorták a Munkásőrséget, ami az országgyűlés 1989. évi XXX. számú törvényének elfogadásával október 20-án be is következett. Ólmosi Zoltán előadásában kitért egy a sajtóban megjelent cikkre, amely egy 1989. áprilisi munkásőr parancsnoksági előterjesztésre és határozatra hivatkozva a Munkásőrség által tervezett puccs tényét valószínűsítette. Az előadó véleménye szerint jelenleg más irat és határozat nem erősíti meg ezt a feltételezést, és a Munkásőrség állandóan hátráló, habozó magatartása is ellentmond az állításnak. Természetesen a testület állományában és a parancsnokságában megvolt a hajlandóság „a szocializmus megvédésére", azonban az önálló katonai fellépés távol állt tőlük. Az említett dokumentum „csupán" egy olyan válogatott egységekből álló erő felállítását fogadta el, amely a törvényes rend megtartása értelmében 72
