Segédletkészítés, adatbázis-építés
Jakab Réka: A vármegyei levéltárak vallásügyi irattípusai Veszprém és Fejér megye példáján. (A megyei levéltárak Reformáció 500 elnevezésű adatbázisa). Vértelen ellenreformáció. Reformáció öröksége 2. Szerk.: Csorba Dávid. Sárospatak, 2020. 258–270.
Protestáns felekezetekre vonatkozó forrástípusok a vármegyei levéltárban protestáns közösségek kerültek sorra, ekkor a templom eredetét, a keresztelési szokásokat, a vegyes házasságban született gyermekek nevelését, a felekezeti ellentéteket, a temetkezési szokásokat, a fizetett stólát és az ünnepek megtartását vizsgálták. Az artikuláris helyek kijelölése újabb vizsgálati hullámot indított el, majd a tiltás ellenére tapasztalt vallásgyakorlat kivizsgálása adott munkát a vármegyei hatóságoknak. Szintén erre a fórumra kerültek a nem artikuláris helyen élők és a vallásgyakorlattal rendelkező települések közötti együttműködés ügyei, például a keresztelések. Egy ilyen ügy kapcsán készült összeírás a veszprémi református közösség azon tagjairól, akiket a város környéki településeken kereszteltek meg több évtizeden keresztül, amíg Veszprémben szünetelt a nyilvános vallásgyakorlat.8 A vármegyei hatóságok a stólafizetés ügyében is vizsgálatot indítottak, amennyiben arra vonatkozóan panasz érkezett.9 7 HU-MNL-VeML-IV-l-c-Fasc-14-No-978: Szabadi János veszprémi egyházmegyei általános helynök jelentése (é. n., 1733—1742 között), miszerint a veszprémi reformátusok a tilalmak ellenére temetkeztek, iskolát tartottak, házasságokat kötöttek, kereszteltek.; HUMNL-VeML-IV-l-c-Fasc-14-No-1009: A veszprémi reformátusok és evangélikusok ellen lefolytatott tiszti vizsgálat (1748), akiket azzal vádoltak, hogy Veszprémben és a környező településeken a tiltások ellenére nyilvános imaházakat állítottak és énekszóval vagy anélkül temettek.; HU-MNL-VeML-IV-l-c-Fasc-14-No-976: Tanúvallatás a nagypirit! reformátusok vallásgyakorlatáról és prédikátorukról (1780 k.): mióta van lelkészük, illetve ez a lelkész a kispirit! evangélikusokat is pasztorálja-e, akiktől stólát is felvesz. 8 HU-MNL-VeML-V-102-b-276-l 779-1: A nemesvámosi református prédikátor kimutatása (1779) azon veszprémi református személyekről, akiket 1770—1776 között Vámoson kereszteltek, adtak össze vagy temettek el, miután a stólát lefizették. 9 HU-MNL-FML-IV-2-b-II-52: A bodajki ferences atya folyamodványában (1787) a vármegye állásfoglalását kéri azt illetően, hogy Bodajk evangélikus filiájába, Fehérvárcsurgóra átmehet-e ünnepnapokon a várpalotai lelkész. A fehérvárcsurgói evangélikusok már 1759-ben a katolikus plébános fennhatósága alá adták magukat és vállalták, hogy ugyanúgy fognak adózni neki, mint a katolikusok, a palotai lelkész átengedése esetén azonban a továbbiakban csak a stólát fizetnék meg.; HU-MNL-FML-IV-73-Rackeresztur-1767: A Helytartótanács levelében (1767) leírják, hogy a ráckeresztúri reformátusokat és az evangélikusokat a kajászószentpéteri prédikátor látja el. Ezeket a feladatokat a helyi plébánosnak kell ellátni, vagy a prédikátor fizesse le a stólát. Áttérések, térítések A 18. századi konfesszionalizációban a katolikus és a protestáns fél egyaránt élt a térítés eszközével. Jellemzően a katolikus fél lépett fel térítőként, illetve járt sikerrel. Mindez összefüggött a protestánsok vallásgyakorlatának korlátozásával és a régi katolikus templomok visszavételével, vagy a prédikátor el263
