Segédletkészítés, adatbázis-építés
Hanák Gábor - Szabó Csaba: A Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozása és digitalizálása, Archivnet 18. évf. (2018) 3. szám
15 Narrátor: A lefolytatott bűnperben fény derült arra, hogy a zárt csoport részére Nagy Imre írásban egy államellenes platformot állított össze. Ezt bűntársai útján illegálisan terjesztette, sőt külföldre is kijuttatta. ” Ezzel szemben, Fazekas György a jugoszláv követségen történtekről tett vallomást, amelyben a fenti névsort említette (vastagon szedtük a filmbe beemelt részleteket): „Elnök: Ön a jugoszláv követségről valamilyen üzenet köz... kiküldésében részt vett-e, milyen üzenet volt ez? És hogyan tör... ennek mik voltak az előzményei, hó... mi történt? Fazekas: Két üzenetet, két üzenetet küldtem ki. Személy szerint én küldtem az összes ott levőkkel történt megállapodás alapján. Elnök: Kik azok az összes ott levők? Fazekas: Személy szerint soroljam fel? Elnök: Személy szerint tessék felsorolni, aki... [a kérdés további része alig hallhatóan hangzik el] bocsánat, nem az összes ott lévőket, akiről konkrétan és határozottan állíthatja, hogy tudott arról, hogy Ön üzenetet akar kiküldeni és abba egyetértett Önnel? Fazekas: Igen. Nagy Imre, Losonczy Géza, Donát Ferenc, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc. ” Ilyen módszerrel valósult meg a film, de a „konszolidáció” 1958-ban oly gyors volt, hogy amire a film elkészült, már nem volt szükség rá. Attól tartottak, hogy Nagy Imre szikár, halálraszánt alakja rokonszenvet vált ki a nézőkben, és ezért nem kívánta a hatalom, hogy megjelenjen a Híradó Moziban. Nagy Imre egykori miniszterelnök és társai eredeti operatív, vizsgálati és periratait tanulmányozva, a februári, áprilisi és júniusi per hangfelvételeit hallgatva, a júniusi bírósági eljárás során rögzített filmből fennmaradt néhány perces anyagot, és az abból „kimerevített” fotókat nézegetve az embernek óhatatlanul is olyan érzése támad, mintha valami ördögi cselekedetre találna egyértelmű bizonyítékot (satanas ex machina). Olyan emberek jelennek meg a megsárgult papírokon, akik életükhöz a végsőkig ragaszkodtak, menteni akarták azt a maguk és családjuk számára. Más emberek is megjelennek a dokumentumokban, akik már nem akartak menteni semmit sem, mert tudták, hogy sorsuk eldőlt. Nem hittek az igazságban vagy annak kiderülésében sem, mert már az sem érdekelte őket. Éppen ezért kemények, elszántak voltak, nem törtek meg. És megjelennek az iratokat kutató előtt azok az emberek is, akiket az igazság egyáltalán nem is érdekelt, bár szerepük szerint éppen ők lettek volna hivatva kideríteni, feltárni azt. Feladatot hajtottak végre, de nem lélektelenül, hanem eleve elfogultságtól, előítélettől terhelten. Nem egy szürrealista színdarab forgatókönyve elevenedik meg az olvasó előtt, hanem az ötven évvel korábbi magyar történelem tragikus szakasza. Az iratanyag használata a feltárást és a digitalizálást követően A papíralapú és audiovizuális iratanyag és a hozzá kapcsolódó valamennyi segédlet egységes adatbázisba szervezése lehetővé teszi, hogy a MNL OL munkatársai, valamint a tudományos kutatók sokrétűen kereshető formátumban kutathassák a Nagy Imre és társai elleni per összegyűjtött forrásait. A nem hagyományos papíralapú források bemutatásához az MNL Országos Levéltára az utóbbi években továbbfejlesztette az adatbázisait kezelő rendszert. Az informatikai rendszer hierarchikus megjelenítésre alapozott és a különböző keresésekre optimalizált tárolási rendszerében és logikai felépítésében helyet kapott mind a digitalizált hanganyag, mind pedig a digitalizált (propaganda)film. A rendszer funkcionalitásai közül a kutatók és az internetes felhasználók által leggyakrabban használt komplex keresési funkciókba is beépültek ezek a forrástípusok. Tehát a keresési kérdések megfogalmazása után a rendszer által adott és
