Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Güntner Péter: A soproni hagyatéki leltárak számítógépes feldolgozása. • 1997. [LSZ 1997/3. 14-25. p.]
azért is fontos, mert lényeges eltérés esetén a minta egészére kapott vizsgálati eredményeket nem lehet a helyi társadalomra vonatkoztatni, csak annak egyes szegmentumaira. Pl. a soproni gyűjtésben az őstermelők a minta 43%át tették ki, de a város társadalmában 1900. évi arányuk csak 15% volt. Az adatok rámutatnak a minta és a foglalkozási szerkezet nagymértékű eltérésére. Az őstermelők közel 43%-os részvétele azt eredményezi, hogy a mintában a vagyontételek egymáshoz viszonyított százalékos arányai az őstermelők értékeihez fognak közelíteni, s nem a város foglalkozási szerkezetének megfelelően jelennek meg. Ez azt vonja maga után, hogy a mintát a foglalkozási kategóriákra történő csoportosítása nélkül a város lakosainak egész vagyonára nézve nem lehet irányadónak tekinteni. Az egyes társadalmi csoportokhoz sorolt esetek nagy száma miatt a csoportok elemzésének eredményeit a további kutatások szempontjából összehasonlítási alapnak lehet tekinteni. A hagyatéki leltárak számítógépes feldolgozása Manapság egyre több forrás számítógépes feldolgozására nyílik lehetőség. A számítógépes, kvantitatív feldolgozásokat már az 1960-as évek végén a New Urban History irányzata sürgette,35 de Magyarországon csak az utóbbi években terjedt el és sajnos egyáltalán nem mondható általánosnak. Mivel a hagyatéki leltárak természetüknél fogva adatokban nagyon gazdagok, a tömeges feldolgozás, az adatok felhasználása és értékelése ma már csak számítógépes módon képzelhető el. A Soproni Levéltárban kb. 600 kiértékelhető hagyatéki leltárt gyűjtöttem össze a városi árvaszék iratanyagában, melyek 1890 és 1909 között készültek.36 A számítógépes feldolgozás jelenleg az 1900 és 1909 között felvett leltárakra terjed ki, melyek száma 308 db. A számítógépes feldolgozás során a hagyatéki leltárakban előforduló minőségi ismérveket sikerült átalakítani a számítógép által is feldolgozható mennyiségi ismérvekké. így született meg Benda Gyula segítségével az a számítógépes adatfeldolgozói struktúra, amely végül lehetővé tette az adatfelvitelt. A számítógépbe a leltárakban előforduló minden adatot bevittem, tehát akár az összes leltár rekonstrukciója is megoldható lenne. A leltárakat dBase adatbázis-kezelő programban rögzítettem, melyek számítógépes feldolgozásban az SPSS statisztikai elemző és az EXCEL grafikon- és táblázatkészítő programokat használtam. A hagyatéki leltárakban a hátrahagyott vagyon felvétele szigorú sorrendben történt, először az aktívumot, azután a passzívumot tüntettem fel. Ez utóbbi kettőt vagyonfőcsoportnak, míg az aktívum két fő összetevőjét: az ingóságot és az ingatlant vagyoncsoportnak neveztem el. Mindkét vagyoncsoport további vagyontételekre bomlik. A leltárakban előforduló különböző vagyoncsoportok és -tételek miatt nem lehetett az adatfelvitelt egy file-ben megoldani. Azon a file-on kívül, amely magában foglalja az elhunyt adatait s vagyonának tételes értékeit, az aktívum négy, a passzívum egy file-t alkot, ennek megfelelően hat file alakult ki. Minden leltár egy úgynevezett azonosítót kapott, amely az összes file-ban az adott leltárba való tartozást jelenti. Az azonosító hét karakterből áll: az első kettő utal a városra, Sopron esetében ez sn lett, a következő három numerikus karakter az évre, azaz arra, hogy mely év dobozában található meg a leltár. Az utolsó kettő pedig azt árulja el, hogy a leltár az adott évben hányadikként került feldolgozásra. Az azonosító segítségével a hat file összeköthető, melyek ún. relációs adatbázist alkotnak. így annak ellenére, hogy pl. egy 21
