Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Güntner Péter: A soproni hagyatéki leltárak számítógépes feldolgozása. • 1997. [LSZ 1997/3. 14-25. p.]
GÜNTNER PÉTER A soproni hagyatéki leltárak számítógépes feldolgozása1 A hagyatéki leltárak - hála az elmúlt évtizedekben folytatott külföldi és hazai kutatásoknak - ma már közismerten elfogadott, s nagyra értékelt forrásai a gazdaság- és társadalomtörténetnek. AXIX-XX. század fordulóján a törvények, a rendeletek nemcsak a hagyatéki eljárást, hanem a hagyatéki leltár felvételi módját is szabályozták. A haláleset-felvételi lapokat és a hagyatéki leltárakat az örökösödési eljárás során készítették el, így a minden részletre kiterjedő szabályozás az örökösödési eljárásról szóló törvényben, illetve a törvényt kiegészítő rendeletekben született meg. A haláleset-felvételi lap egyrészt az elhunyt személyi adatait tartalmazza, másrészt a végrendelkezésről és a vagyonról, továbbá az esetleges gyámról is számos tényt ismerhetünk meg belőle. A hagyatéki leltárban pedig az elhunyt vagyonát: mind az aktívumot (bruttó vagyont), mind a passzívumot (adósságállományt) feljegyezték. Az örökösödési törvény (1894. évi XVI. te.) elfogadása előtt az örökösödési eljárást más törvényekben szabályozták, melyek különböző előírásokat tartalmaztak a haláleset-fel vételi lap és a hagyatéki leltár elkészítésére.2 Az előzőek felvételére Sopronban 1868 és 1914 között a gyakran módosított törvények miatt háromféle gyakorlat létezett. A felvételi eljárások egységesülése az 1894 utáni évekre tehető, amikor már az 1894. évi törvénycikk szabályai általánossá váltak. Az örökösödési eljárás a személy halála utáni teendők meghatározásával indult meg és a hagyatéki leltár elkészítésével fejeződött be, kövessük tehát nyomon az eljárás egyes fázisait. A halottkémlelés bevezetése és szabályozása A halottkémlelés intézményes bevezetésére először II. József tett kísérletet. Mint ahogy a többi haladó reform sem járt sikerrel, ennek az intézménynek a megszilárdulásához is majdnem 100 évet kellett várni. Bár 1828-ban működési szabályzatot adtak ki a szabad királyi városokba rendelt halottkémek számára,3 de e hivatal megléte még a század első felében is csak a nagyobb szabad királyi városokat jellemezte.4 II . József kísérlete után 1876-ban a közegészségügyi törvény (1876. évi XIV. te. 110. §) rendelte el országosan a halottkémlelést és a halotti bizonyítvány kiállítását. A munkakör részletes szabályozását a törvény nem tartalmazta, arról az 1876. évi 31.025. sz. belügyminiszteri szabályrendelet gondoskodott.5 A halottkémek munkáját javító szándék hívta életre a legszükségesebb tudnivalókat összefoglaló könyvek kiadását.6 14
