Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Rádyné Rácz Katalin: Az önkormányzati jegyzőkönyvek feldolgozásának problémái: beszámoló a MKE Levéltári Szekció tanácskozásáról. • 1986. [LSZ 1986/1. 89-93. p.]
továbbiakban folytatni a munkát, hogy feltárás közben gondot fordítanának az egyes rendelkezések végrehajtásával kapcsolatos bejegyzésekre. Ha e munka az ország valamennyi levéltárában megindul, fényt lehet majd deríteni a statútumok egyik megyéből a másikba való vándorlására, illetve adaptálására is. A feudális korszakról szóló előadások sorát Körmendy Lajos, a Magyar Országos Levéltár osztályvezető]e zárta le, aki beszámolt arról, hogyan egészül ki az önkormányzati jegyzőkönyvek iratanyaga a Hungarika-kutat ássál, illetőleg az erdélyi, felvidéki és vajdasági megyék anyagának mikrofilmezésével. Mivel a 150 éves török uralom során a hódoltságban a megyei adminisztráció iratanyaga elpusztult, az ország XVI—XVII. századi története meg sem írható e vármegyei dokumentumok ismerete nélkül. Fontosak azonban a felvidéki és erdélyi iratok a későbbi korszakból is, hiszen az Országos Levéltárban őrzött központi kormányhatóságok anyagát kiegészítik. Az OL-ban évtizedekkel ezelőtt alakult ki az a koncepció, hogy központi kutatóbázis létrehozása céljából itt a legértékesebb iratokat mikrofilmen összegyűjtik. Ezek között szerepelnek a Mohács előtti oklevelek, anyakönyvek, összeírások és kiemelt helyen a feudális kori vármegyei és városi önkormányzat jegyzőkönyvei is. A Hungarika lehetőségek növekedésével 1980-ban határozta el az OL vezetősége, hogy ugyanezeket az iratokat a forrásbázis kiegészítése céljából a történeti Magyarország egészéről összegyűjtik. Az ön kormányzati fondok feltárása a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvekkel kezdődött, és a munka 1980 óta folyamatosan halad. Elsősorban a felvidéki vármegyék vonatkozásában értek el jó eredményeket. A kint járt munkatársak a vármegyei jegyzőkönyveket teljes egészében, a városiakat zömében jegyzékbe vették, és azokról a mikrofilmek jelentős része is elkészült. Amennyiben korabeli mutató rend.elkezésre állt, természetesen azt is felvették. A teljes történeti Magyar ország feudális kori önkormányzati jegyzőkönyveinek jegyzékelése még legalább egy évtizedet vesz igénybe, a mikrofilmezés pedig ennél tovább is eltarthat. Végezetül az előadó kiemelte a munkával kapcsolatos nehézségeket. Bár Románia időnkénti elzárkózását leszámítva a kollégákat szívesen fogadják, kevesen vállalkoznak ilyen gyűjtőutakra. Gyakorlatilag nem kutatást, hanem csak regisztrálást kell végezni, a levéltárakban levő segédletek ehhez nem használhatók, a jegyzőkönyveket tartalmazó fondok sokszor összekeverednek, és ilyenkor még a szétválasztás is a magyar kutatóra marad. Az elhangzott előadások nyomán — a feudális korszak vonatkozásában — több kiegészítés hangzott el, és élénk vita bontakozott ki. Horváth Lajos, a Pest Megyei Levéltár munkatársa a tárgyalt vármegyei és városi anyagon kívül egy harmadik önkormányzati színt, a falusi szervezet iratainak feltárására hívta fel a figyelmet. Csorba Csaba igazgató a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár tapasztalatait ismertetve elmondta, hogy a jegyzőkönyvek feldolgozásánál Heves és Nógrád megyéktől eltérően ők a regesztázást hasznosabbnak tartották, mert a terjedelmet ezzel csökkenteni lehetett. A közelmúltban kiadták a limitációk jegyzékét is, de a teljes szövegek közlését itt sem tartják fontosnak. Mervó Zoltánná, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár munkatársa és Henzsel Ágota, a Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltárból méltatták Balogh István tevékenységét és elmondták, bár minden ügyről regeszta készül, ez azonban csak válogatva kerül be a kiadványba, ha ennek összeállítása napirendre kerülhet, a többi az intézmény adattárában hozzáférhető. Jároli József (Békés Megyei Levéltár) felvetette, hogy a kiadás megkönnyítése érdekében elő kellene segíteni a házi sokszorosítók működését. Több olyan műhely kellene, mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltáré, amelyek a 91
