Segédletkészítés, adatbázis-építés
Darabszintű - Borsa Iván: Középkori oklevelek regesztázása. • 1946. [LK 1946. 47-70. p.]
A KÖZÉPKORI OKLEVELEK REGESZTÁZÁSA 53 A neveket és a vulgáris szavakat minden esetben szigorúan betűhíven kell közölni. Amennyiben a helységnév valamely természetes vagy jogi személy közelebbi megjelöléseként, illetve családnévként szerepel, úgy a helységnevet eredeti alakjában nagy kezdőbetűvel írjuk, s kötőjellel kapcsoljuk hozzá az «=i» ragot (pl. Lipsche*i, Thwrocz*i, Bathor-i, Zapolya=i). Ha a közelebbi megjelölésül szolgáló helységnév latin alakban szerepel, úgy mai formájában, vagy fordításban adjuk mai helyesírással és utána zárójelben feltüntetjük az eredeti alakot, pl. újfalusi (de nova villa) Miklós. À személynév mellett feltüntetett, közelebbi megjelölést szolgáló kifejezések, vagy családnevek nagy kezdőbetűvel szin= tén betűhíven közlendők (pl. Orzag, Horwath). — Ha e közelebbi névmegjelölés a «dictus» szó közbenjöttével történik, úgy ezt a nevet szintén nagy kezdőbetűvel írjuk, s a szó után záró* jelben feltüntetjük a «dictus» szót. Pl. Stephanus dictus Nog= Nog (dictus) István. — Amennyiben ez a megjelölés nem vük gáris szóval, hanem latin nyelven történik, úgy a nevet eredeti alakjában idézőjelek között adjuk. Pl. «Johannes par vus», «Nicolaus faber». Ha a mondatszerkesztés ezt a módot nem teszi lehetővé, úgy a tulajdonnevet jelentő melléknevet magyarra fordítva, s az eredeti megjelölést zárójelben adjuk. Pl. kis (parvus) János. Ha a személynév az oklevélben latin (humanista) formában fordul elő, a kivonatban a megfelelő magyar nevet kell használni (pl. Benedictus — Benedek, Stephanus = István). Ha a latin személynévnek nincs a magyarban megfelelője, úgy a nevet latinosán betűhív formában közöljük (pl. Cristis nus). Ha a személynév nem latin, hanem vulgáris formában fordul elő, úgy a kivonatban betűhíven veendő fel (pl. Bakou, Marchynko stb.). Ha egy helységnév (akár hely, akár személy megjelölésével kapcsolatban) vagy tulajdonnév ugyanabban az oklevélben többféleképen írva fordul elő, úgy a leggyakrabban előforduló alakját vesszük fel a szövegbe, s utána az oklevélben olvasható valamennyi változatot szögletes zárójelben közöljük. Pl. Kallou-i [Kallow, Kallov] Mihály, Justh [Jwsth] Menyhért. Ha valamilyen különleges szempont (az oklevéladó meg* nevezésénél több cím feltüntetése, különösebb érdeklődésre számottartó kifejezés, nem világos fogalmazás stb.) megkívánja, sz oklevél kisebb*nagyobb részeit a magyar kivonat mondat* szerkezetébe illesztve idézőjel között eredeti szövegével közöl* hetjük, arra azonban vigyázva, hogy a két szövegrész nyelv* tanilag összhangzásban legyen. Ilyen esetben a latin szöveg
