Selejtezés
Általános - Komoróczy György: A levéltáron belüli selejtezés kérdése. • 1952. [LH 1952/2. 23-28. p.]
27 amikor jól tudjuk, hogy az apaállat a falusi osztályerőviszonyok mellett a kulákuzsorának egyik sajátos eszköze volt* Hiszen közismert, hogy az apaállatok a zsirosparasztok vagy a földbirtokosok kezén voltak s bizony nem egy szegényparaszt több napi munkával fizetett a tulajdonosnak, ha azt akarta, , hogy állata ne maradjon fedezetlenül. Ugyanilyen elvi tévedésekre vezethet Fáhi Ferenc kartárs javaslata is, amely többek között kiselejtezendőnek itéli át- . vizsgálás nélkül a könyvbeszerzéseket t amelyek az uralkodó osztály kultúrpolitikájára tartalmaznak remek utalásokat; az , apaállatok vizsgálati jegyzőkönyveinek jél^átőségét ő sem ismeri fel, pedig ha másért nem, a minőségi állattenyésztés fejlődésének figyelemmel kisérése esetében is meghagyandó azoknak egy része. -.Vagy érthetetlen, hogy Mérő kartárs miért selejtezné ki a fegyyerengedélyeket ? Hiszen ki viselhetett fegyvert és miért adták meg az uralkodó osztály tagjainak? Ki élvezhette a vadászati jog előnyeit? Mindezekre a kérdésekre adatok tömegeit lehetne felemliteni, azonban ez a hozzászólás levéltárosok felé szól, akik egy-egy felvetett ügynél azonnal fta&uk is felismerik a birtokukban levő anyag vonatkozó tényeit. Talán még szaporitani lehetne a példákat annak a megmutatására, hogy ügysele.1tezés tisztán meohanikus müve let tel nem hajtható yégre, hanem csakis isgy. hogy a járulékos iratok kiselejtezésén kivül minden más Ügyet, minden más iratot egyénileg vizsgálok meg. Ebben az értelemben az első és másodfokú , selejtezés^végrehajtása során a két elvet rendszerben^ egységes megoldásban kell alkalmaznunk. .__, Ti 1"! És éppen azért, mert iratot kell selejteznünk, minden iratot ki kell vezetnünk külön-külön az iktatókönyvből, mert ha csak az alapszámot vezetjük ki, a kutatót megtévesztjük. Nem vonatkozik ez a javaslat arra az esetre, amikor egy-egy ügyet valóban teljes egészében kidobunk. Á selejtezés munkafolyamatáról most nem kivánok szólni, mert azt Baraezka kartárs idézett előadása jól megvilágította. Csupán arra kivánok még kitérni, hogy mi a selejtezés jelentősége a kutatás szempontjából. Már maga az a tény, hogy a selejtezés kapcsán mindenSíatot kezünkbe veszünk, jó módszer arra, hogy munkánkat összekössük a munkásmozgalmi adatok kiválogatásával és most különösen az grosz-magyar kapcsolatok levéltári emlékeinek feltárásával. Es ha egy-egy adatot találunk, annak jelzetét külön felirjuk, igy adott esetben megkíméljük magunkat attól, hogy ilyen tárgykörben felmerülő kutatásnál ismét az egész iratállagot kelljen átnéznünk. Ezt a módszert alkalmaztuk Debrecen városnál és eredménye az, hogy adott megkeresésre könnyebben adhatunk megfelelő jelzeteket. De jelentősége van a selejtezésnek abból a szempontból is, 52-10.831/Rné.
