Selejtezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Jenei Károly: Az árvaszéki iratok forrásértéke és selejtezhetősége. • 1955. [LH 1955/3-4. 322-327. p.]

A munkásosztály üldözéséről nagyon érdekes anyagot találtak a polgári iratokban is. Majdnem minden járásbíróságnál, különösen a mezőgazdasági vidékeken, A munkaviszony felbontásokra és mezőgazdasági munkások részére adott konvenciós lakásokból való felmondásokra bukkant pl. szt jkban való részvételért, vagy 4920, decemberi sztrájk kommunista bizottságaiban való tagságért. (Benesov, Beroun, Kralupy nad Vitavou. Rícany, Unhost és Zbraslav nad Vltavou.) Zbraslavban a mezőgazdasági munkások Lahovice és Komorany nagybirtokokat kisajátították. Nagyon fontos források a dolgozók perel amelyeket az önálló Cpr. jelzet alatt vezettek. A szociális viszonyokat igen jól lehetett követni az atyai és tartási perekben. Érflekes bizonyítékokat nyújtanak a burzsoá társadalomról a bontó- és válóperek iratai. A periratokban jól lehet nyomon követni a gazdasági viszonyokat is, legyenek azok akár a mezőgazdaságban, akár az iparban. Ne. jelzetű iratokban - különösen szakértői véleménnyel készített bizonyíték biztosításról szóló kérelmekben - gyárak, aknáit, mezőgazdasági objektumok, valamint vízmüvek értékes leírásaival találkozik az ember. Jen§i Károly- ; AZ ÁRVASZÉKI ÍRATOK FORRÁSÉRTÉKE ÉS SELEJTEZHET ŐSÉGÉ Levéltáraink korlátozott befogadóképessége nem kis gondot okoz, ha ujabb irattömegeket kell elhelyezésre átvenni. Kétségtelen, hogy a raktári íérőhely növelésére tudatosan törekednünk kell. de emellett más' módon is kell magunkon segíteni Nem mondhatunk le tehát arról a fegyverről, melyet a mennyiségi problémával szemben folytatott küzdelmünkben számunkra a belső iratkiválogatás jelent. Annál inkább sem, mert még mindig vannak a raktárainkban olyan iratsorqzatok, melyeknek megrostálása férőhely gondjainkat átmeneüleg enyhíthetné. Ebből a szempontból figyelemre méltó az árvaszéki iratanyag, mely hacsak háborús károsodás nem érte, a felügyeleti hatóság tilalmai következtében, selejtezetlenül, teljes állagában megmaradt. ' Az árvaszék már a század elején egyike volt a legnagyobb irattermelő önkormányzati szerveknek. Évi irattermelése mennyiségileg sokszor meghaladta az alispáni hivatalét is. Mikor tehát a férőhelyhiány aggasztóan kezdett jelentkezni és mikor a közgyűlési, főszolgabírói és számvevőségi iratok nagy részének eltávolítása után más lehetőség nem volt, kezdett előtérbe lépni az árvaszéki iratanyag megselejtezésének a kérdése-is Bihar vármegye -1908-ban fordul ehhez az eszközhöz. Valószínűleg levéltárosának is része lehetett a vonatkozó szabályrendelet megszövegezésében, mert a vármegye szinte úttörő módon az árvaszéki iratokat nemcsak magánjogi, hanem forrásértékük szempontjából bírálja eL Ha nem is egészen szabatosan és részletesen, de mégis alapvetően emeli ki, hogy a hagyatéki iratokból a haláleset felvételi ivet. a leltárt, a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyveket, a számadásokból pedig a kimutatásokat és egyéb lényeges adatokat tartalmazó iratokat feltétlenül meg kell őrizni. Arad vármegye 4940- évi szabályrendelete már pontatlanabb a meghatározásban. Az árvaügyi jegyzőkönyveket- iktató, mutató és sorkönyveket végleg, a gyámpénztári számadásokat és naplókat pedig 60 évig tartoita megőrzendőknek, mert a gyámolt nagykorúságától számított 32 éveri belül még keresheti örökrészét. Hiába kutatunk a szabályrendeletben részletesebb szempontok után, viszont újszerűnek és nagyjelentőségűnek kell tekintenünk annak kijelentését, hogy az iratok kiselejtezése nem történhetik az iktatókönyvi bejegyzések, vagy az iratcsomók felirata alapján, hanem az iratokat egyenkint kell átnézni és elbírálni. Fejér vármegye törvényhatóságát ugyancsak a férőhely hiánya mozgatta meg 4942-ben és ösztönözte arra, hogy az árvaszéki irattár selejtezésével foglalkozzon, «A levéltári helyiségnek elégtelensége a régi iratok megtartását már lehetetlenné teszi» olvashatjuk a szabályrendeletben, viszont a történetkutatás érdekeinek a védelme még gondolatban sem merült fel A törvényhatóság 4924-ben. majd 4927-ben ujabb kísérletet tesz. Eredményt azonban egyik törvényhatóság sem ér el. az árvaszéki iratok selejtezésére vonatkozó szabályrendeletek kormányhatosági jóváhagyást nem nyertek. A levéltárak iratanyagának sok esetben 5-8 % -át kitevő árvaszéki iraianyag la hozzá íüződő fontos magánjogi érdekek miatt» kíméletet kapott. Ma, amikor az árvaszéki iratok átválogatásának a kérdésével ujbol foglalkozunk, semmi esetre sem fogadhatjuk el azt a szemléletet, mely pusztán «magánjogi fontosságból* zárkózott el 322 '