Selejtezés
Általános - Bánrévy György: A selejtezés általános elvei. • 1939. [LK 1939. 158-171. p.]
160 BÁNRÉVY GYÖRGY ményt vet felszínre. A selejtezés szüksége az irat-tömegtermelésből ered, viszont lehetőségiét a selejtezésre is éppen az a körülmény ad, hogy a hivatali eljárás jelentéktelen mozzanatairól is irat készül. A selejtezést anyagi indok, a helyhiány teszi szükségessé, és ennek az alacsonyabb rangú követelménynek esik áldozatul a magasabb rangú, mert szellemi produktum — az irat. Különösen éles ellentétet látunk abban a tényben, hogy miután a selejtezésnek csak akkor van értelme, ha nagyméretű helynyeréssel jár, célszerűsége egyenes arányban áll az iratokban véghezvitt pusztítás nagyságával, Itt vethetjük fel azt a kérdést, hogy ha a helyhiány nem is lépne fel oly követelő szükségszerűséggel, levéltári szempontból kellene-e az iratok selejtezésére gondolnunk. A nélkül, hogy a valamennyi irategység megtartását helyeslő idealisztikus elvvel ellentmondásba kerülnénk, erre a kérdésre határozott igennel kell felelnünk. Nem szükséges e helyütt más példára hivatkoznunk, mint a szószerinti másc latokra vagy gyakran nagy tömegben együtt tartott másodpéldányokra, sokszorosított felzetekre, melyeket egykettő kivételével ajánlatos is az írattestből kiemelni. Ebből a szempontból a selejtezés a levéltár érdekét szolgáló kötelesség. A selejtezés általános elveként elsősorban az értékelést kell meg jelölnünk. A selejtezés alapja ugyanis az iratok tartalmi értékelése, illetőleg értéktelennek minősítése. A hangsúlynak az értékelésen kell lennie, és akármennyire követeli és sürgeti is a helyhiány, nem szabad a selejtezést olyan műveletnek tekinteni, melynek tűzön-vízen keresztül kiadós eredménnyel, vagyis minél nagyobb tömegű, irat megsemmisítésével kell járnia. A selejtezés folyamán végrehajtott kiválogatás mintegy kiemeli a fontos és értékes iratokat, de azokkal szemben a kevésbbé fontos és értékes anyagot sem szabad gyors és felületes elhatározással pusztulásnak odadobni. Az a selejtező, aki így cselekszik, nem kisebb értéket semmisít meg, mint az az aranyásó, aki kosarából csak a csillogó egész aranyrögöket válogatja ki és a kevésbbé szembetűnőket alapos mérlegelés nélkül elhajítja. Ezen általános tájékozódás után önmaguktól adódnak azok a kérdések, amelyekre a selejtezéssel kapcsolatban meg kell felelnünk. Ezek a kérdések a selejtezési munka logikai és időrendi sorrendjében a következők:
