Selejtezés

Általános - Körmendy Lajos: A levéltári irat értéke és az iratselejtezés. • 1994. [LSZ 1994/4. 34-44. p.]

tása.

12 A tervek évtizedekig, talán több mint 100 évig elfeledetten hevertek, használati értékük majdnem semmi volt. 1950 után azonban ez az érték drámaian megnövekedett. A jogbiztosító érték Jogbiztosító érték az a tényleges vagy potenciális előny vagy haszon, amit a használó élvez az iratok információja révén jogi státusza vagy jogi vonatkozású állítása törvényes bizonyításakor. Ez is alapvető fontosságú az irattermelőnek, bár nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb iratot hoznak létre jogbiztosító, mint használati szándékkal, mert korántsem biztos, hogy az iratot létrehozó és a jogbiztosító értéket kiaknázó személy azonos. Magyarán: az iratot az irattermelő ellen is fel lehet használni bizonyítékként, aki számára így negatív értékű lesz — ha ezt sejtette és tehette volna, biztosan nem hozta volna létre. A jogrendnek megfelelően a jogok is elavulnak, semmissé lesznek, egyesek gyorsabban, mások lassabban. Vannak olyan iratok, melyek percek alatt elveszítik bizonyító erejüket, ill. annak egy részét: pl. egy pénztárblokkal nagy valószínűséggel hiába reklamálunk egy szupermarketben, hogy kevés visszajáró pénzt kaptunk tíz perccel ezelőtt.

13 Az esetek többségében írott törvények határozzák meg, hogy egy-egy, azonos típusba tartozó ügyek elévülési ideje mennyi, tehát az értékvesztés egyes iratfajtáknál egyidejű és tömeges: Magyarországon minden év január l-jén több tízmillió irat veszíti el adózási szempontból a bizonyító értékét, mert a törvény az 5. naptári év végét jelöli meg elévülési határnapként. Vannak persze tartós értékű iratok, pl. a telekkönyvek, az iratok összességére azonban — hasonlóan a kurrens használati értékhez — az értékcsökkenés a jellemző. Nézzük meg, hogy hogyan fest mindez az előbb megismert koordináta-rendszerben ábrázolva (egy adott időszak megmaradó iratai): É V 37