Rendezés

XIII. Családok - Bakács István: A családi levéltárak rendezése. • 1955. [LK 1955/1. 5-26. p.]

irat-jellegű irat a családi levéltárban idegen test. Igen találóan jellemzi a különvá­lasztás helytelenségét a levelek és folyamodványok elhelyezésének kérdése. Meg­határozott személyhez folyamodványt háromféleképpen lehet benyújtani: a) az il­lető személy magánbirtokán történő alkalmaztatásáért, b) általa alapított vagy véd­nöksége alatt levő alapítvány javadalmának elnyeréséért (ilyenek többek között a kegyúri joggal kapcsolatos plébánosi kinevezésért benyújtott folyamodványok) és c) olyan folyamodványok, amelyeket az illetőhöz, mint valamely közhivatal vezető­jéhez nyújtottak be. (pl. állás elnyeréséért a családtaghoz, mint miniszterhez). Vi­tathatatlan, hogy mindhárom folyamodvány a címzett személyén keresztül került be a családi levéltárba: ha tehát az uradalmi állás elnyeréséért, vagy a plébánosi kinevezésért benyújtott folyamodványt szervesen beillesztjük a levéltárba, helyte­len lenne a harmadik csoportba tartozókat kiküszöbölnünk — már pedig ezeket mint a közhivatali ténykedésekkel kapcsolatosakat, köziratokként kellene kezel­nünk. 32 A személyi levéltárakba soroljuk természetszerűen mindazokat az iratokat, amelyek az illető családtag kizárólagos tulajdonai voltak, s amely iratok az utó­dokra nézve semmiféle jogkövetkezménnyel nem bírtak: személyi iratok (születési, házassági stb. bizonyítványok, tanulmányokra, végzettségre, kinevezésre, kitünte­tésre vonatkozóak, számlák, nyugták, kötelezvények, 33 naplók, kéziratok 34 levelek, váló-, váltó- és bűnperek). Az iratok más része, a birtokiratok, szintén különválnak két részre: a birtok­igazgatással és a birtokgazdálkodással összefüggőkre. A lengyel rendezési sémában ez a két rész egy csoportot alkot, amiként e két rész kölcsönösen feltételezi egy­mást. Azonban úgy véljük, hogy a birtokiratok nagy száma és sokfélesége épp ott, ahol kifejlett jószágkormányzással, vagyis hivatalszervezettel állunk szemben, indo­kolttá teszi a kettéválasztást. Ami mármost az egyik, illetőleg a másik csoportba sorolható iratok jellegét illeti: az igazgatásba tartoznak a szorosabban vett igazga­tási iratok (a központi igazgatás regisztratúrája, utasítások, jelentések, másolati könyvek, felsőbb és külső hatósággal való levelezés, alkalmazottakra vonatkozó iratok), valamint azok, amelyek a földesúrnak, mint az államhatalom helyi képvise­lőjének tevékenysége során keletkeztek (ügyészi iratok, úriszéki jegyzőkönyvek, kegyúri jogok, közművelődési intézmények: könyvtárak és iskolák létesítése, köz­egészségügyi intézmények: kórház, gyógyszertár fenntartása, 34/ 3 ipar és kereskede­lem védelme, katonaállítás, katonai beszállásolás), s végül, amelyek a birtokok állagmegóvásával, jövedelmezőségének biztosításával függnek össze (folyószabá­lyozás, gazdasági befektetések: út, gazdasági vasútépítés, építkezések, tűz- és jég­biztosítás, légoltalom). A birtokgazdálkodási iratok viszont azok, amelyek a birtok jövedelmezőségé­nek forrásait, mérvét tartják fel; először is tehát a jobbágy kizsákmányolására vo­natkozó iratok: összeírások, urbáriumok, tizedlajstromok s mindazok az iratok, ame­lyek a jobbágy termelőerejének változásával, fejlődésével, csökkenésével kapcsolat-32 Mityájev: (i. m. 89. 1.) a személyi levéltárakba sorolja a fondképző hivatali és társadalmi tevékenységét jellemző iratokat, ugyanígy Maráénál, J.: Inventaris van het Archief der Familie Jacopssen. Bruxelles 1949. (Ism.: Archives etc. 1950. 300. 1.) Lejour (i. m. 163. 1.) cikkében a politikai személyek iratainak rendezésére nem tért ki. 33 Graswinckel (1. 27. jegyzet) találóan a »nem zálogos« kölcsönökre vonatkozó iratokat sorolja ide, a ^zálogos kölcsönökre-" vonatkozók pedig a birtokiratok közé ke­rülnek. 34 Mityájev: i. m. 89. 1. és Branska: i. m. 115. 1. 34/ a Graswinckel: i. m. (ld. 27. jegyzet), Branska: i. m. 116. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom