Rendezés

XI-XXIX. Gazdasági szervek - Bácskai Vera: A Rózsavölgyi és Társa Zeneműkereskedés iratainak tárgyi rendezése. • 1962. [LSZ 1962/2. 22-25. p.]

- 25 -rímek - kell párosulnia. A tematikai alapelv mind tökéletesebb érvényesülését, a kutatás megkönnyítését pedig tematikai kartoték-cédulák készitése teszi lehetővé. Gyimesi Sándor: A LEVÉLTÁRI KÖZÉPKÁDEREK KÉPZÉSINEK KÉRDÉSÉHEZ : A levéltárak fejlődése, a rájuk háruló egyre nagyobb és egyre igényesebb feladatok szükségszerűen maguk után vonják az .egyes dolgozókkal szemben támasztott követelmények fokozódását is, így természetes, hogy az utóbbi időben-elég sok szó esik a levéltári dolgozók képzéséről, a káderutánpótlásról s egyéb, ez:.:el szorosan összefüggő kérdésekről. Csak örülhetünk tehát, hogy a Levéltári Szemle hasábjain mód nyilik ezeknek a problémáknak szélesebb körben történő felvetésére.Mondanivalónkat Oltvai Ferenc vitainditó cikkéhez* kivánjuk kapcsolni a téma kimeritő megoldásának igénye nélkül s abban a reményben, hogy más kartársak is véleményüket fogják nyilvánitani a felvetett gondolatokkal kapcsolatban. Helyesnek, sőt szükségesnek látszik, hogy az egyes munkakörök betöltését, •a dolgozók átsorolását az iskolai végzettség /érettségi/ mellett meghatározott tan. folyamok sikeres elvégzésétől tegyük függővé, ahogy ezt a vitainditó cikk is.java: solja. Igaz viszont az is, hogy életkor, alapműveltség, levéltári gyakorlat stb. szempontjából különbségek vannak a középkáderek között. Nem lenne méltányos, ha egy régi levéltári alkalmazottól, ki már mondjuk 15 éve tölt be egy munkakört,most utólag tanfolyam elvégzését követelnénk ahhoz, hopy ebben megmaradhasson, ha egyébként feladatét kielégitőén ellátja. Ebben az esetben az általuk végzett munka mér- . • • legelóse nagyon fontos, mert az sem lenne helyes, ha a rosszemlékű "szamérlétra"..: elv alapján csupán az évek száma szerint itélnérk meg őket, s továbbképzésükről teljesen lemondanánk. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a levéltári munkában nagy szerepe van a gyakorlati képzésnek s hosszabb levéltári munka alatt sok speciális isméretet megszereznek a dolgozók különösebb tanfolyam vagy szervezett továbbképzés nél•.:.';• kül is. Másféle képzésre van szüksége tehát egy olyan középkádernek, aki mögött évtizedes gyakorlat van s másfélére az újonnan levéltárba került vagy kerülendő személyeknek s elbirálásuk sem történhet egyforma alapon. Bizonyos általános levéltári szakismerettel minden levéltári dolgozónak rendelkeznie kell. Vannak azonban olyan feladatkörök, melyeknek ellátására - nagyobb levéltárakban - nem szükséges minden munkatársat betanitani. Ilyenek például az anyakönyvi munkák vagy a könyvtárral kapcsolatos teendők. Véleményünk szerint elegendő, ha két dolgozó ért ezekhez tüzetesen levéltáranként, hogy egymást • szabadság, betegség stb. esetében helyettesithessék s fölöslegesnek látszik egy 5-10 fős levéltár valamennyi középkáderét ilyen irányban alapos képzésben részesíteni. Az élet más területein nagy mértékben jelentkező specializálódás a levéltárak vonatkozásában is érezteti hatását. Pillanatnyilag még az a belyzet.hogy egy * Levéltári Szemle, 1961. 2.sz.