Rendezés

VIII. Intézetek, intézmények - Elek László: Javaslat iskolai fondismertetések bevezetésének egységesítésére. • 1981. [LSZ 1981/1. 29-36. p.]

Természetesen sok egyéb dolog belekerülhetne még a bevezetőkbe. Ha ma kellene csinálnom, pl. kitérnék még a következőkre: 1. Szólnék az adott fond anyagának mennyiségére tett megállapításokon túl (jelentéktelen, hiányos, töredékes, viszonylagosan teljes, teljes) az iratok olvashatóságáról, a tárolt anyag papír minőségéről; 2. beszámolnék az intézmény iktatási rendszeréről, s az e téren tapasztalt esetleges változásokról, amennyiben erre a fennmaradt iratokból és iktatókból egyértelműen következtetni lehet. (Sajnos, iktatók alig-alig kerültek be a levéltárba.) Jelen esetben minden iskolában kivétel nélkül a beérkezés sorrendjében, minden aktának új számot adva, soros iktatással iktattak. Nem alkalmazták az előre- vagy hátracsatolást, még kevésbé a gyűjtőszámok rendszerét; 3. jelölném, honnan és mikor került be a fond a levéltárba; 4. utalnék az ún. alárendelt szervek (tanyai iskolák, mezőgazdasági továbbképzők, óvodák) ügyintézési, iratkezelési módjára, illetve az anyaintézet és a beosztott tanyai iskolák levelezésének, hivatali kapcsolatának módjára. Végül nézzük meg, milyen általánosítható pedagógiatörténeti következtetések vonhatók le a levelezések és az anyakönyvek ismeretében. Közülük az alábbiak érdemelnek nagyobb figyelmet. 1. A kertészközségek (ez az általunk vizsgált, eredetileg Arad és Csanád megyékhez tartozó települések összefoglaló neve) első iskolái egyházi jellegűek voltak. Túlnyomórészt a római katolikus egyház felügyelete alatt állottak. Alapításuk éve többnyire a község alapításáéval azonos. Eleinte a lelkészek végezték bennük az oktató-nevelőmunkát, később — a tanulói létszám növekedésével — már tanítók, akik közül egy külön díjazás mellett a kántori teendőket is köteles volt ellátni. 2. Az egyházközségek számára terhes kötelesség volt az iskolafenntartás, s igyekeztek minél hamarabb megszabadulni tőle. Előbb a község, majd a századforduló táján az állam vállalta magára a fenntartás jogát és anyagi kötelezettségét. Az egyházközségek jó üzletet csináltak: megszabadultak a folyton növekvő terhektől, ugyanakkor megtartották jogaikat. Kikötötték pl. hogy az újonnan megválasztandó tanítók is csak katolikusok lehetnek, akik közül egynek a megváltozott körülmények között is vállalnia kell a kántorságot. 3. Az iskolaépületek felépítéséhez — minthogy volt kincstári birtokról, kertészközségről van szó - a Földművelésügyi Minisztérium általában tetemes összeggel járult hozzá, ezzel is segítve a községeket. Majd az új épület felépítése után a VKM állami kezelésbe vette a községi iskolákat. \ 4. Az államosítások zöme már a századforduló táján lezajlott, s olyan méretű volt, hogy Csanád megyének nemcsak szám szerint, hanem százalékosan is több államosított népiskolája volt, mint pl. Békésnek, ahol az iskolák túlnyomó többsége a protestáns felekezetek fennhatósága alá tartozott. 36