Rendezés

VI. A központi államigazgatás területi szervei - Baranya Margit: A telekkönyv funkciója és a telekkönyvi iratok 1873-1914. • 1970. [LSZ 1970/3. 572-618. p.]

A nemesi társadalom talajdoni viszonyait az ősiség jellemezte. Az ingatlanok vonatkozásában az ősiség a következőket jelentette: a/ az adományrendszert, vagyis azt, hogy a nemesi birtokra vonatkozó tulajdonjog eredetileg királyi vagy nádori adományozáson alapult, b/ a háramlási jogot, amelynél fogva az adományozott magszakadása vagy hűtlensége esetében a birtok tulajdonjoga visszaszállt a koronára s ujabb adományozás tárgya lehetett, végül c/ a mindenkori tulajdonos rendelkezési jogának korlátozottságát a családdal szemben: a tulajdonos voltaképpen a család volt, az egyének csak használók voltak. Ezek a feudális tulajdoni viszonyok igen sok hátrányt jelentettek, amelyek a XIX. század első felében egyre erősebben kezdték éreztetni hatásukat. Az ingatlanokra vonatkozó jogcimek az idők folyamán egyre bizonytalanabbakká váltak a különböző elidegenítések, háramlások,. ujraadományozások folytán, a földbirtokosok állandó és végeláthatatlan pereskedéseknek voltak kitéve azok részéről, akik ugy vélték, hogy a jelenlegi tulajdonos jogánál az ő joguk erősebb. Ezek a körülmények a termelési kedvet előnytelenül befolyásolták, amellett ilyen birtokra hitelt nem, vagy csak uzsorahitelt lehetett felvenni, mert a hitelező nem lehetett biztos abban, hogy a királlyal és a családdal szemben kötött ingatlanokból ki tudja elégiteni követelését. Mindebből következik, hogy az ősiségen és jobbágyrendszeren alapuló feudális viszonyok kizárták azt. hogy a nemesi ingatlanokra vonatkozóan be lehessen vezetni a telekkönyv intézményét, amely egyedileg elhatárolt, tisztázott tulajdonviszonya, szabad rendelkezés alatt álló ingatlanokat tételez fel. Nem véletlen tehát, hogy a nemesi birtokok telekkönyvezésére irányuló egykorú javaslatok egyúttal az ősiség eltörlésére is irányultak; az ősiség eltörlésére vonatkozó javaslatokban nyomban találkozunk a telekkönyv erre a területre való bevezetésének javasolásával is. A XIX. század első negyedében a reformerek különböző javaslatokat tettek a helyzet megváltoztatására, javaslataikban azonban csak addig kivántak elmenni, hogy a birtokos jelzálogos hitelhez juthasson. Széchenyi sem beszél arról munkáiban, hogy a nemesi ingatlanok tekintetében is be kellene vezetni a telekkönyv intézményét, pedig az ősiség kötöttségeitől felszabaditandó ingatlanok jövőbeni forgalma, könnyű megterhelhetősége stb. ezt megkívánták volna. Ezeken a javaslatokon jóval tulment annak a kerületi választmánynak az állásfoglalása, amelyet az országgyűlés a birtokjogi viszonyokról rendelkező törvények átvizsgálása céljából küldött ki; a bizottság javaslatait 1844-ben terjesztette elő konkrét törvényjavaslatok formájában.* "A bir-Az 1843/44. évi pozsonyi országgyűlés 52.sz. irományát idézi Kampis György "Telekkönyvi jog" c.munkájában az 52.lapon. 576