Rendezés

Általános - Varga Endre: Levéltárrendezés. • 1940-1941. [LK 1940-1941. 122-149. p.]

148 VARGA ENDRE formális tartalma szerint, ismét tovább tagolható). Ugyan­így kombinálhatjuk a tárgyi szempontot az időrendivel, ami­kor pl. az anyagot korszakok szerinti főcsoportokra s eze­ken belül az anyag természete szerint kínálkozó tárgyi al­csoportokra osztjuk stb, A lehetséges kombinációk száma érthetőleg igen nagy s a csoportosítás alapjául szolgálható szempontok száma úgyszólván végtelen. Legfontosabb elv azok megválasztásánál, hogy a kijelölt iratcsoportok (me­lyeken belől az íratok általában szintén kronologikusan rendezendők), ne legyenek szűkkörűek, amik. között az anyag áttekinthetetlenül elaprózódik, de ne legyenek túl­ságosan szélesek se, melyek semmitmondóak. A választott keretek rugalmasak, valóban pregnánsak és világosan ért­hetőek legyenek, az osztályozás szempontjai az anyagtar­talmában és tulajdonságaiban minél mélyebben gyökerez­zenek. Ami pedig az ily módon alakított csoportokba sehogyan sem illeszthető, vagy ha a csoportosítás — tel­jesen különnemű anyag gyűlvén össze — egyáltalában nem lehetséges, ez anyagot (melynek terjedelme minden­esetre a minimumra szorítandó le), kénytelenek vagyunk mégis egyszerűen időrendbe sorolni. Az így rendezett anyag ugyan az időrendin kívül minden más szempont­ból használhatatlan, de legalább valamennyire áttekint­hető, a kutatót (mint pl. egy erőszakolt, felületes tárgyi csoportosítás) félre nem vezeti s a nyilvántartásra is bi­zonyos fokig módot enged,48 A levéltári gyűjteményekkel kimerítettük a levéltári anyagoknak a rendezés szempontjából megkülönböztethető kategóriáit. Természetesen, az előadottak csupán a leg­fontosabb elveket és irányító vagy befolyásoló körülmé­nyeket érinthették s annál inkább az általánosságok hatá­rain belől kellett maradniuk, minthogy a levéltárrendezés­sel kapcsolatos kérdések úgyszólván kimeríthetetlenek, De a helyes rendezési eljárás különben is nem annyira vala­mely generális érvényű, legjobb rendezési teória vagy rendszer kidolgozásán fordul meg, hanem a munka kivi­telezőjén. Minden levéltárnak (állagnak) sajátos egyéni­sége, egyéni természete van, melyhez a rendezésnek alkal­mazkodnia kell. A módszert, mely az általános elveken 48 A fentiekkel kapcsolatban ld. még: Sulica Szilárd: A mú­zeumi levéltár gyűjteményeiről. Különlenyomat a Magyar Könyv­szemle XXXIII, (1926.) évfolyamából, 54—110. 1.; továbbá Szekfű Gyula: Levéltárak. (A magyar tudománypolitika alapvetése, szerk. Magyary Zoltán. Budapest, 1927.) 337—338. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom