Rendezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Vadász Géza: A Fejér megyei tiszti főügyészi iratok rendezése, 1800–1850. • 1974. [LSZ 1974/2–3. 273-288. p.]

lévő pénzek) leendő hovafordítása iránt. A tiszti főügyész a deputatiók állandó tagja, az alispán, a táblabíró, a fő- és a (szolgabíró, valamint a jegyzői hivatal mellett. (3) Különböző megyék főispáni, püspöki beiktatására megy küldöttként. Részt vett abban a küldöttségben, amely a megyei közgyűlés rendeletére véleményes jelentést készített a vármegye katonái, hajdúi és pandúrjai öltözékéről, a ruhanemüek megszerzéséről és a megye számára évenként szükséges írószerek, tűzifa, papír és írószer mennyiségéről. A rabok együtt történő étkezésének ügyét is a főügyész vizsgálta ki, és tudnia kellett arról, hogy mennyi a megyei fogház rabjainak napi bére. Küldöttként nyilatkozik a járások felosztásának ügyéről, amit azért terveznek, hogy a deputatiók tárgyait gyorsabban el lehessen intézni. Ilyen minőségben vizsgálja azt is, hogy szükséges-e valamely tag, "individuum" a levéltár rendbeszedésére. Máskor Pest megye a hatósági rendszerről kér tőle véleményt. Tagja az uj tömlöc tervét kidolgoztató bizottságnak, és hozzászól a városok belső szerkezetének problémájához. Az ilyen deputatiók mechanizmusa a következő: 1833-ban a megyei közgyűlés a jegyzőkönyv 159. száma alatt elrendeli, hogy a 2. alispán számoljon be a rabok dolgozó házáról, a kiküldöttség jelentését deputatión felvévén. Bajzáth György alispán tudósitja, mint elnök, a deputatio tagjait, köztük a tiszti főügyészt, hogy kiküldöttséget szándékozik tartani "e folyó április hónap 17. és azt folyvást követő napjaiban a dolgozó ház és egyéb tárgyak iránt. Akkoron itt megjelenni ne terheltessen." Tekintve, hogy a pert kezdő felperesi félnek azonnal le kell fizetnie a sportulát (pertaksát) és egyéb költségeket, ha erre elégtelen, kérheti a fis— calisi assístentiát.(4) Fejér vármegye közgyűlése 1826-ban elrendeli, hogy: "Ha netalán valamely perlekedő fél maga ügyének elöl mozdittására prókátort nem kaphatna, azon esetre az olyannak ügyét a tiszti ügyész tartozzon felválolni, mellyről fő- és alszolgabiró, ugy eskütt urak az ügyészi hivatallal együtt miheztartás végett tudósíttatnának." Ha a feleket a szolgabíró a kérdésben forgó panasz iránt nem tudta megegyeztetni, akkor a megye elrendelte az ügyészi pártfogás megadását, hogy a kérelmező sérelmének megorvoslását törvényes utón elnyerhesse. Az ilyen tiszti per ugy zajlik le, hogy folyamodvány érkezik a megye közgyűlésére, amelyben az instáns kéri az ügyészi pártfogás megadását, mert olyan szegény sorban van, hogy lehetetlen a maga erejéből pert folytatni. Erre a megye kiküldi a szolgabírót, hogy vizsgálja ki, méltó-e a folyamodó a fiscálisi assistentiára. Ha a szolgabíró azt jelenti a közgyűlésnek, hogy: "annak semmi vagyona nincs", vagy; "a folyamodót valósággal szegénynek találta", a megye elrendeli az ügyészi pártfogás megadását és erről az ügyészi hivatalt értesiti. Az emiitett szolgabírói vizsgálatokról készült jelentések a nemesek elszegényedésének jellemző dokumentumai, amelyek nem egyszer tételszerüen felsorolják a folyamodó vagyonát. A továbbiakban az ügyészi hivatal intézi a tiszti pártfogás alatt lévő ügyet, amelyben a főfiskális a hivatalbeli felperes. Büntetőügyekben a tiszti ügyészi pártfogást azzal is ki lehetett érdemelni, hogy az illető károsodott: "Károsodásoknál fogva." 277