Rendezés

IV. Megyei törvényhatóságok, szabad királyi városok és törvényhatósági jogú városok - Kulcsár Imre: A főszolgabírói hivatal iratainak rendezéséről, 1933. • 1963. [LSZ 1963/4. 75-76. p.]

- 75 -Kulcsár Imre: A FŐSZOLGABÍRÓI HIVATAL IRATAINAK RENDEZÉSÉRŐL /1933/ Egy bizonyos szerv,- jelen esetben a főszolgabirói hivatal 1-ratanyagának rendezése történhetik ügykörök szerint, vagy tematikusán. Hogy melyik a helyesebb, arról a vélemények megoszlanak. - Felfogásom szerint a tárgyi elrendezés előnyösebb a kutatás szempontjából.,különösen akkor, ha nagyobb anyagról van szó, illetve ha a régi számsoros iktatási rendszert nem akarjuk megtartani, hanem uj és a kutatás szempontjából olyan módszert kívánunk alkalmazni, mely a kutatónak könnyebbé teszi a tájékozódást, kutatást. Tudott dolog az, hogy a járás főszolgabirája, - bár mint elsőfokú hatóság, a község életében szinte korlátlan jogkörrel rendelkezett, -mégis, ha tüzetesen vizsgáljuk egy főszolgabíró irattárát, - azt állapithatjuk meg, - hogy a nagy hatáskör mellett nemcsak igazgatási, hanem irattári szempontból is, sokszor mint közvetítő hivatal szerepelt. Ennek igazolásául megemlítem, hogy a magyaróvári járási főszolgabiróság 1933. évi anyagából a lol-92o-ig terjedő iratokat átvizsgáltam, s arra az eredményre jutottam, hogy a 82o ügyiratból néhány olyan ügyet kivéve, mely csak a főszolgabirói hivatalt érintette /a hivatal dologi kiadásai, főszolgabíró szabadságkérelme, főszolgabirósági hajdú nyugdíjazása stb./, valamennyi, és ez természetes is, - a községeket érdekelte, Vagy a község jelentett, vagy olyan rendelkezés /alispántól, főispántól, minisztériumtól,/ illetve átirat jött /más megyék hatóságaitól, bíróságtól, pénzügyiektől s+b/, melyet tulajdonképpen nem a főszolgabiróság intézett el, hanem csak kiadta elintézés, jelentés, behajtás stb. miatt. Tehát közvetített a felsőbb, illetve társhatóságok és a községi elöljáróságok között. Ezen eljárásból kifolyólag azt látjuk, hogy az olyan intézkedések aktái, melyeket bizonyos esetekben valamennyi község köteles volt jelenteni /cserebogárirtás, tankötelesek összeírása, stb./, ezek adatait összesítve jelentette a felsőbb hatóságoknak, ilyenkor a községek egyedi jelentései megtalálhatók a főszolgabíró iratainál. De volt olyan számtalan eset, amikor csak összegyűjtötte a beküldött jelentéseket /ebÖsszeirások!/vagy a kérelmet/ pl. a község a tüzoltőszertár építéséhez segélyt kér!/, s ezeket eredetben, esetleg megfelelő véleménnyel ellátva, - felterjesztette az Illetéke* helyre. Ilyenkor a főszolgabíró irattárában az ügyről semmi lényegeset nem találunk, csak annyit, hogy az összeírás, vagy kérelem, eredetben, esetleg pártolólag felterjesztetett. Végeredményben ha tett le intézkedést a szolgabíró, mégis elsősorban csak közvetített! Hangsúlyozom, hogy mindez most nem a főszolgabirói hatáskör miatt, hanem a rendezési szempontból fontos. Mert ha a fentieket figyelembe vesszük,- s ezzel ujat nem mondok,- azt látjuk, hogy a szolgabíró működése teljesen a községeken alapult. Értelemszerű tehát, hogy a szolgabírói iratok tárgyi rendezésénél is leghelyesebb azt a szétválasztási módszert alkalmazni, mely a községek életét át-